Ha bántod vagy bántottad már magad, a kettő közül melyik fontosabb, hogy megtapasztald?

Nekem is főleg a megnyugvás volt anno a cél. A fizikai fájdalom kvázi kioltotta a lelki fájdalmakat. A sérülés tudata - ahogy fogalmaztál - is valamennyire ehhez kapcsolódik, mivel amíg nem gyógyult be és láttam a nyomát, addig ez megnyugvás megmaradt. Kisebb mértékben, mint az önsértés pillanatában, de elég volt ahhoz, hogy kibírjam a mindennapokat. Mintha azzal, hogy tudom, rés van a bőrömön, a negatív érzések ki tudnának szabadulni. Ezért is inkább én "égéses" voltam, mert az tovább gyógyul, mint egy vágás.

De hozzáteszem, ez mind a múlt. Az önsértés semmilyen körülmény között nem megfelelő megküzdés a rossz érzésekkel vagy bármi negatív dologgal (bár tudom, hogy van, aki csinálja akkor is, ha semmi nincs, az többnyire már csak a függőség miatt van és szintén nem túl jó).