Hogyan legyek önmagam mikor öngyilkos akarok lenni?

Van remény, csak nagyon lassú folyamat lenne.

Ami érződik abból ahogy írsz, hogy elég negatív fogalmakban látod a dolgokat. Szóval így lassan valahogy fel kellene újra építened a bizalmat a világban. És ezt úgy, hogy még sokan megfognak halni körülötted és te is. És valahogy az adhat alapot, hogy elindulj, annak érzése, hogy nagyon furcsa dolog az élet, amit senki nem ért. És mindenki ugyanolyan jó pozícióban van, hogy rákérdezzen mi ez az egész. És te vagy a saját perspektívád tanúja.

Tudnék mesélni.

Középiskolában volt egy srác haverom, akivel együtt jártunk gyógytesire. Tök jól elszórakoztunk, meg megvolt a közös hang is, nem tűnt úgy mintha bármi baja lett volna. Egy nap a vonat elé ugrott, és az egész iskola belerezzent. Tehát jöttek a pszichológusok az osztályába, beszélgetni az osztálytársaival, és hasonlók.

Én meg nem tudtam hova tenni ezt az egész dolgot. Nem volt semmi jele... Elbeszélgettem néhány haverjával hogy mi a franc volt már ez, és azt mondták, hogy voltak azért neki problémái bőven. Mivel alacsony volt, és duci elvileg nem érezte hogy neki valaha lehetne barátnője, az apja öngyilkos lett, és a családban is bőven voltak megoldhatatlannak tűnő, eléggé súlyos problémái.

Én azóta is, már több éve bármikor eszembe jut hogy mit tett, mindig arra gondolok, elképzelem magamban, hogy mi lenne, ha visszamehetnék az időben, és jól elbeszélgethetnék vele erről. Miket mondanék. És hát lenne mit mondanom.

Ezt leírom ide, bárki akinek ilyen öngyilkos gondolatai vannak és később ide talál, és hát a kérdező is, tessék ezeket úgy olvasni, hogy jól gondold át, és adj neki egy esélyt.

1) A "majd minden jobb lesz"

Ezt mondogatják mindig. Olyan klisé már ez az egész. A saját tapasztalatomról tudok mesélni, hogy miért van ez így valóban: elég rossz gyerekkorom volt, de úgy nagyon. Az osztálytársaim bántottak, a cuccaimat széthordták, kiközösítettek, messzire kellett járnom iskolába minden reggel, és otthon is borzasztó nagy veszekedések voltak egyfolytában (a bennem gyülemlő feszültségek miatt), többször leléptem otthonról, és úgy éreztem ez az egész élet borzasztó. (eléggé jogosan gondoltam ezt amúgy, higgyétek el még sok mindent nem írtam le ide) Ez úgy 14-18 éves korom között történt.

Azután eljutottam egyetemre...

- Elszakadtam a gyökerektől akik az osztálytársaim voltak...

- Elszakadtam a családomtól, mert kollégiumba mentem...

=> Egy olyan teljesen 100%-ban új életben találtam magam, amiben teljesen én vagyok az úr, és a korábbi problémák 0%-a ér el már engem. Azóta így élek, 27 éves vagyok, van egy nem túl gáz munkám, és a menyasszonyommal élek együtt. Ház vásárlást tervezünk, felújításokat, alakításokat, és hogy milyen kutyánk lesz, hogy fogjuk hívni. Ez a legnagyobb gondunk, hogy mi lesz a kutya neve.

Az életem első, és második szakasza között ég és föld a különbség. De így komolyan. És tudom hogy több szakasz fog következni még, és hogy egyre jobb lesz ez az egész.

Na ha valaki feladja és kinyírja magát egy rossz korszakban... Nem adja meg az esélyt annak, hogy következzen a jó korszak !! Mert MINDIG lesz jobb! Mintha aranyat keresnél a föld alatt, és pont már csak 1-2t kéne ütnöd a csákánnyal hogy megtaláld, de nem, te feladod. Milyen buta gondolat már ez.

2) Az önzőség menedéke

Ha jobban belegondolsz, a legtöbb depressziót MÁS okozza neked. Akkor is, ha ezt nem érzed pont most így, de ha jobban belegondolsz, a gyökere a legtöbb problémának másból adódik.

- Azért depizel mert "megvetnek az emberek" ? Ha valakinek baja van veled, az még mindig csak az ő baja! :D Nehogy már a te problémád legyen ami az ő problémája..

- Ha valaki szerint nem vagy elég jó, akkor a megoldás egy más valaki keresése :) A családod vet meg? Lépj le, és vissza se nézz, megérdemlik, szaremberek. A munkahelyen vetnek meg? Erről pont tudok mesélni is, pont mostanában váltottam munkahelyet, az előzőn a főnök a világ seggfeje volt velem, került engem, és lekezelt mert pályakezdő voltam... az új helyen meg olyan minden munkatárs meg a főnök is hogy már csak a glória hiányzik a fejükről, mindenki rendes és jófej. A barátaid vetnek meg? Akkor azok nem barátok. Jönnek majd az életedben új emberek is az életedbe, velük foglalkozz majd.

==> Jó alaposan figyeld meg az igazán önző embereket. Mind erősnek látszanak, nem eshet rajtuk csorba. Gondolj csak bele, hogy miért van ez! Ha logikusan szeretném ezt neked elmagyarázni, képzeld el, hogy van 2 "lény". Az egyiknek törvényszerűen istenítenie és imádnia KELL a másikat. Ez köztük a szabály. "A" lény imádja, isteníti "B" lényt. A te, és más depressziós emberek alap felállása, hogy "A" lény te magad vagy, "B" lény pedig a társadalom. Tehát a környezeted, más emberek. Az ő véleményükre adsz, ha az nem megfelelő teljesen összetörsz, mintha az egész létezésed aköré fonódna hogy ez a "B" lény, (a társadalom) "megsimogasson" és elismerjen téged.

Ez így nem helyes. Azt tudom javasolni, hogy gondolkodj el a következőn: Mi lenne, ha "A" lény (vagyis te magad) "B" lénye is te magad lennél ? Kezeld magadat úgy mint egy különálló entitást, mert ezt teszik az önző emberek. Azt lesd, mivel járhatnál a TE magad kedvében, mit tehetnél hogy annak TE magad örülj. Ezzel sikerülni fog kizárni a külvilág mocskát, ami azért hidd el, eléggé sötét tud lenni. Élj önmagadnak. Hidd el, megérdemled, ahogy elnézem már bele is betegedtél annak hogy a társadalom "B" lényének élj. Megpróbáltad, nem vált be. Válts át az "én központú" világképre akkor is, ha nehéz. Mindig gondolj arra, hogy ha eszedbe jut hogy "jaj mit gondol erről majd más" akkor villanjon be hogy "hé, nem ő a B lény, hanem én magam." És csináld meg, és büszkén csináld meg és ne érdekeljen hogy ez a harmadik személy aki B lény akar lenni, hogy ágaskodik hogy ő márpedig B lény akar lenni.

Sokan azt mondják, az öngyilkosság "önző dolog" mert hogy te kilépsz, és hátra hagyod a "robbanást" mint a gyászt, amivel neked már nem kell törődnöd, mert majd a szeretteid szívnak vele. Szerintem ez nincs így. Szerintem aki önző, annak az esze ágában nincs öngyilkosnak lenni. És éppen ezért javaslom ezt annak, aki ilyesmiben gondolkodik. A "túl jó" emberek átka a depresszió. Nem árt, ha kicsit azért néha te is mocskos (önző) leszel. ;)

3) Biztos veled van a baj? Nem lehet hogy az életmódoddal, vagy a hellyel, ahol élsz?

Egyszer hallottam egy történetet arról, hogy egy férfi depressziós lett (de NAGYON) és meg akarta ölni magát. Ezért mindent hátra hagyott, a megtakarított pénzével lelépett egy tengerpartra, ahol kokainozott, prostikkal és bulikkal töltötte az idejét, aztán meg úgy jött haza hogy hát ő már úgy igazából nem is szeretné azért így hát megölni magát :D :D

Tehát ez így azért eléggé hihető, nem?

De hol ebben a logika?

Gondolj bele, hol élsz te. A helyszínt. Tehát hogy hol éled a mindennapjaidat, hova jársz dolgozni, esetleg iskolába, hogyan rajzolható le a Föld térképen az a terület, ahol te magad mint élőlény "megtalálható vagy" tehát ahol a természetes élőhelyed van, ahol te lakozol.

Aztán nézz rá az egész föld térképre. Valóban azt hiszed hogy megéri véget vetni az életednek az előtt, hogy kipróbálnád, hogy azért ezen a rohadt nagy Föld bolygón máshol milyen lehet az élet? Az életet úgy összességében dobnád el. De azért belegondolsz te abba hogy hány "féle" élet létezik a földön? Úgy értve hogy a föld más-más részén élő embertársaink azért nem vitatható, hogy egymástól merőben eltérő életet élnek. Én azért egy "ereszd el a hajamat" utazást simán megejtenék ha már annyira öngyilkos akarok lenni. Összes pénzemet zsebembe, és irány a nagy világ, ahogy a férfi is tette, csapjunk egy rohadt nagy "búcsú bulit" mielőtt elmegyek (ha már annyira nagyon el akarok menni ugye) és legyen az a parti kemény, legyen tengerparton, piák és könnyű nőcskék társaságában, és igen, ott és akkor Isten igazából ÉLJEK :D Na utána tuti hogy meggondolsz azért néhány dolgot hogy mi vezetett téged idáig, és ez a másfajta élet miért is ennyivel jobb, mint az az előtti. Felvilágosodnál. Meglátnád, mi volt az ami eddig a sötétbe nyomott téged. És meglátnád milyen az amikor teljes erődből a fény felé törsz és a napfény rásüt az arcodra és csak azt látod, hogy mennyivel királyabb így ez az egész, és hogy te ezt akartad eldobni?? Mindjárt másképpen állnál a dolgokhoz :D

Persze kisebb volumenű "veretésben" is meg lehet ezt ejteni. Egy kis Japán út, egy kis Hawaii, Görög tengerpart, ami kell. Csak az a lényeg hogy úgy engedd el magad, ahogy még életedben soha.

4) KONTROLLÁLD A GONDOLATAIDAT!

Ahogyan a buddhizmus tanítja.

A legtöbb mentális probléma forrása két okra vezethető vissza:

- Túl sokat merengsz a múltadon => Ez DEPRESSZIÓT okoz.

- Túl sokat aggódsz a jövődön => Ez SZORONGÁST okoz.

Ennek a problémának a megoldása talán a legnehezebb feladat. Én egy másik kérdés kapcsán már kifejtettem, hogy milyen kiváló technika létezik ennek a kezelésére, ezt NAGYON szívesen ajánlom a figyelmedbe:

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Itt a 8. válaszolót nézd meg!

"Állítsd át magadat buta üzemmódba!"

Fogadd meg !!! :) Működik !