Szorongok a háború miatt, és az egész jövőtől?

Szerintem erre ha nem hat a gyógyszer, terápia lehet jó. Nemcsak az aggodalom ketelésében, hanem depresszión is segíthet.

Jó lenne, ha olyan baráti kapcsolataid, iskolád/munkád, hobbid lenne, amit értékesnek tartasz. Akkor nem borzasztónak találnád a világot.

Én is járok terápiára, orvosom a terapeutám is. Sokat segít. Depresszión, szorongáson, kiboruláson is. Azóta rózsaszínűbb a világ, bizakodóbb, nyitottabb vagyok.

Én magától a háborúról féltem inkább. Nem vagyok már éppen fiatal, én és a korombeliek akik házat vettünk a spórolt pénzünkből ha menekülni kellene nem tudnánk csakúgy magunkal vinni mint egy bankkártyát. A drágaságtol is de nem annyira, érdekes pedig nem vagyok milliomos. Béke legyen nekem ez számít.

Szóval azt csináltam hogy egyszer csak elhatároztam hogy nem nézek a híreket. A napi 8 alkalmat sikerül lecsökkentenek 1-re (interneten), de van hogy inkább elterelem erről is a figyelmem. Tudatossággal menni fog. Csinálj olyat amit szeretsz, olvass olyat amit szeretsz, ha kell töröld ki az előzményeket.

Igen, sokan vannak még, akik hasonló helyzetben vannak és keresik a kiutat, nem vagy egyedül. Ha nem tudsz megbírkózni a helyzettel, keress fel egy jó pszichológust.

Ahogyan mások is írták előttem: igyekezz nem olvasni háborúval kapcsolatos illetve politikai híreket. Ha történik bármi fontos, ami az életed érintené, az úgyis el fog hozzád jutni.

A pszichológus tényleg segíthet. Én is fiatal vagyok és nem pont ezzel járok terápiára, de szóba került már.

Nekem a kevesebb hírolvasás nem segített, továbbra is ott kavarogtak a fejemben a gondolatok, hogy mi lesz velem a jövőben. Alapból nem tudom, mit akarok kezdeni magammal, nem tudom, mi érdekelne, mit akarok majd dolgozni, most meg jön egy válság is és a bizonytalan háborús helyzet. Szüleim nem gazdagok és féltem őket, hogy elvész a pénzük az inflációban. Sőt az is megfordult a fejemben, hogy ha úgyis rossz világ jön, plusz minden drágul, nem lenne-e jobb, ha meghalnék és akkor nem kell átélnem a jövőt és nem kell rám tovább költeni se. Ez egy elkeseredett, de buta gondolat volt. Ez kicsit morbid nyugtatás, de arra gondoltam, meghalni bármikor lehet, most pedig még közel sem olyan rossz a helyzet, hogy a halálom legyen az egyetlen opció. Annyi mindent nem láttam még, pontosan úgysem tudom megmondai, mi lesz a jövőben, hiába forgatok a fejemben rosszabnál rosszabb szcenáriókat. Akár még az is lehet, hogy épen átvészeljük a helyzetet és boldog életem lesz.

Azt hiszem, így, hogy a válsztási kampányt a félelemkeltésre és a bizonytalanságra építette a kormánypárt, sokunkban vannak most félelmek, mivel azok az üzenetek mindenkihez eljutottak.