Hogyan legyen egészséges önbizalmad ha gyerekkor óta azt sulykolták hogy "veled baj van", "te nem vagy normális" stb.?

Sokáig tényleg azt hittem hogy én nem vagyok normális és semmi amit teszek/mondok nem normális. Azt érték el ezzel hogy sehol nem mertem megszólalni. Emlékszem még oviban voltam utoljára magabiztos, akkor még nem kaptam annyi ilyen megjegyzést a családom részéről. Tudjátok, egyik mentális betegség hozza magával a másikat. Amiatt hogy iskolában nem mertem megszólalni (pl. ha nem értettem valamit nem mertem megkérdezni a tanártól, ha házit adtak fel nem mertem megoldani egyedül, mindig a testvérem kellett segítsen mert nem hittem hogy én képes lennék rá) 7.-ig mellettem állt a testvérem, mindenben segített, aztán egyetemre ment és itt hagyott. Már nem volt segítségem mert a szüleim nem értették a feladataimat. Ekkor már képtelen voltam egyedül bármit is megoldani, leromlottak a jegyeim. 8.-ban már épp hogy átmentem, a vizsgán nagyon gyengén teljesítettem és nem abba az iskolába sikerült ahová szerettem volna. Még 8. végén kialakult a szociális fóbiám, úgy mentem más suliba hogy rettegtem. Nem mertem megszólalni, csak akkor beszéltem ha kérdeztek. Mindig úgy éreztem hogy engem utálnak, hogy zavarok és hogy én semmit nem érek. Most is pontosan így vagyok ezzel, csak még társul hozzá a depresszió is. És a "legjobb" az egészben hogy még mindig a családommal élek, és ugyanúgy viselkednek velem.