Miért mondják azt, hogy a gyerek a szülőktől tanul el mindent, csak én nem?

Én azt látom meg úgy is neveltek, hogy boldogok, törődtek velem, határozottak, nyitottak.

Ennek ellenére én még azt is titokba akarom tartani, hogy mit érzek, jó a határozottság megvan, csak a baj hogy határozottan tudom hogy nem tudom mit akarok. Ellenben alkohol, cigi.. menekülő utakba bele esek néha annak ellenére, hogy nem ezt láttam otthon.

Persze lehetne mondani hogy lázadok, de mégis miféle lázadás az ami csak nekem szar igazából?

Meg én már eléggé belefáradtam az életbe is, persze próbálom azt mutatni, hogy nem, mert még hallgathatnám a környezetemtől is, hogy sajnáltatom magam, ilyenekről meg egyáltalán nincs kedvem tárgyalni, igazából nagyon beszélgetni se szeretek már.

Ha pedig tegyük fel szakemberhez mennék, ugyanúgy megkéne tennem dolgokat, amit épp el akarok kerülni, mert ez a munka pénz alvás vagy tanulás ugyanúgy ott lesz, amibe kiégtem, párkapcsolatban is kiégtem, már nem is hiányzik, azzal is csak a gond lenne, aztán kilennék dobba mert jaj milyen a hozzáállásom az élethez, stb.

Igazából csak el akarok futni a világ elől. (Persze de kötelesség, meg csináld amit szeretsz persze ezeket ismerem..)

22/f