Mi van, ha nem érdekli a pszichológust a magánéletünk és a siránkozásunk?
Ma reggel volt terápiám, és nagyon sokat beszéltem (kb. szófosásom volt), és most szégyellem magam, hogy ráhányom a terapeutámra a problémáimat. A másik pedig az volt, hogy dühös voltam a nővéremre (aki tényleg nem egy szent), így lehordtam mindenfélének, és csak rosszakat meséltem róla, de megbántam, mert jókat nem mondtam róla, így bűntudatom van.
Más is úgy érzi néha, hogy túl sokat beszél, untatja a terapeutáját, és csúnyákat beszél az egyik családtagjáról?
A pszichológus dolga, hogy meghallgasson. Amit elviszel hozzá, azzal dolgozik. Meg kell értenie azt, hogy milyen gondolatokkal, érzésekkel küzdesz. Ha van egy vita, ami felkavar, megvisel, stb. azokat el kell mondanod, különben nem tudja, hogy mi zajlik benned.
A pszichológus nem ítélkezik feletted az alapján, amiket elmondasz, hanem megérteni akarja, hogy mi hogyan mozgat, mi milyen hatással van rád, minek mi a következménye, stb.
Nem az a fontos kérdés, hogy miről, vagy mennyit beszélsz neki, hanem hogy ő hogyan reagál ezekre. Csak meghallgatja és hümmög, aztán tovább hallgat, vagy aztán dolgozik is vele, rákérdez azokra, amiket mondasz, kíváncsi, hogyan kezeled a helyzeteket, mi váltja ki az érzelmeket, mi hova vezet tovább?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!