Beteges szintű rajongás mitől lehet? Hogyan hagyjam abba?

Mindig kell egy sztár, színész stb., akit túlidealizálok, és egész nap róla gondolkodok, de tényleg a gondolataim 95%-ban ő van, vagy valahogy kapcsolódik. Nem szerelem, mert nem is ismerem, csak egy túlidealizált fantomkép, kidíszítve stb. És ezt tudom is mégis ez van.

Arról képzelődök, hogy észrevesz, vagy hogy milyen tehetséges vagyok előtte, meg kitűnök valamivel, vagy hogy valahogyan viselkedek előtte és észrevesz. Itt mindig úgy képzelem el magam, amilyen általában nem vagyok, plusz ez a feltűnési viszketegség a valóságban nem jellemző rám, mert a valóságban pont, hogy irtózok attól, hogy rám figyelnek, vagy észrevesznek, meg amúgy is szerintem tök gáz az ilyen. Jobban szeretek a háttérben maradni, meg beolvadni.

Miért csinálom ezt?

Gondoltam arra, hogy szülőktől meg nem kapott figyelmet/szeretetet próbálok kompenzálni, de egyrészt ezt se értem miért, mert megkaptam (jó kaphattam volna többet, de azért viszonylag jó sorom volt), plusz hiába tudom, hogy lehet hogy emiatt van, és ezt kompenzálom, ugyanúgy folytatódik. Magyarul ez a tudatosítás nem segít.

Már nagyon elegem van, eléggé kiszakít a realitásból. Már lassan beteges. Főleg, hogy nem tini vagyok.

Hogy lehet ezt abbahagyni?