A pszichiáter megtagadhatja (nem magán) a beteg ellátását, annak viselkedési problémáira hivatkozva?

Továbbra is gyógyszeres kezelés alatt áll, csak szakorvosi javaslatot kapott egy évre, pszichiátriai kontroll helyett. Mellette jár pszichológushoz.

Ha valakivel hangulatstabilizáló gyógyszereket szedetnek, akkor egyértelmű, hogy súlyos hangulatingadozásai vannak. Akár esetenként dühkitörései. Ez olyan mintha nem látnának el egy skizofrént, mert az hangokat hall. Egy bipoláris ember mániás, de főleg kevert fázisban, hozzáadva a borderline személyiségzavart, sajnos az a kategória lesz, akinek lesznek sértő megnyilvánulásai.

Ha pedig depressziós fázist idéz elő egy gyógyszerváltás, és 3 hónapig nem csinálnak semmit, én rohangálok vele a sürgősségi pszichiátriára, hogy mégis adjanak már neki valamit, akkor már az én agyam is elszáll, nemhogy az övé. Azzal meg nem őket hívja fel a munkahelyéről, hogy este ő már nem jön haza, mert meg akar halni. (Ilyen szerencsére egyszer volt) Persze, hogy zaklatta az orvost, ha ennyire rosszul volt.

Sajnos nagyon megingott a bizalma az összes pszichiáter irányába, magánra rendszeresen jelenleg pénzünk nincs. Másikat már nem is akar.

Amúgy lehet, hogy én sem akarok. Ilyen dühkitöréseket mint ezeken a helyeken, a munkahelyén és a magánéletében sem váltott ki belőle semmi.

A pszichológus normális, de milyen helyzetbe hozzák azzal, hogy rajta kívül nem kommunikálhat senkivel? Besétálni úgy egy helyre, hogy azért utálják mert beteg, és a hely pedig elvileg pszichés betegeknek jött létre?

Én sem tudom, hogy mi a helyes. Minden betegsége ellenére normális karriert, és velem pedig olyan párkapcsolatot épített fel ahol azt érzem, hogy szeret. Teljesen értelmes, képzett, intelligens ember. Itt ő szenved legjobban, nem a környezete.

(Pénzünk magánra a covid helyzet miatt nincs, 2 év leállas után még anyagilag nem jöttünk helyre"