Úgy érzem nem sok választ már el attól hogy öngyilkos legyek, más is érez így?

Kiszállás helyett miért nem változtatsz inkább az életeden?

Pl. el költözhetsz és a környezet változás az segíthet.

- Tarthatsz egy kutyát amivel foglalkozhatsz, el kell vinned sétálni és közben összeismerkedhetsz másokkal is akik kutyát tartanak.

- Vagy sportolhatnál valamit futás, bringázás.

De a túrázás az egy nagyon jó lehetőség!

- Ha van valamilyen hobbid akkor nem kizárt hogy van ilyen klub is ahol szintén összeismerkedhetsz olyan emberekkel akik között megtalálhatod a helyed.

- Vagy egy még nagyobb változás hogy te segítesz másokon valamilyen formában.

Így érzem igen.

Többször is a kezemben volt már a kés,a marék gyógyszer, és egyre inkább úgy érzem,ez az egyetlen megoldás.

Semmi célom nincs már az életben,csakhogy minél kevesebb fájdalommal haljak meg.

A sír megvár így is, úgy is nem siet sehova.

Ha már ott vagy a végponton, hogy befejeznéd az egészet

mi van akkor ha alszol rá egyet és másnap csinálsz valami olyat,

amit eddig nem mertél kipróbálni? Mit veszíthetsz vele mikor már a legvégsőn gondolkodsz?

Rengeteg ilyen cucc van fentebb is írtak már egy csomót.

Tudom ilyen helyzetben van az embernek legkevésbé kedve, ereje meg kitartása ezekhez.

De pont nektek van rá a legnagyobb okotok!

A legtöbb ember azért kezd bele új dolgokba mert milyen jó lenne már ez meg az, ha így-úgy lenne és milyen jó lesz megmutatni másnak, hogy milyen jó vagy ügyes vagyok stb.

Titeket nem kell, hogy ez vezéreljen. Nektek van egy nagyon erős okotok, motivációtok (bár megértem ha ez a szó már a könyökötökön jön ki):

Pont az a szorongás, fájdalom amiken keresztül mentetek és amivel küzdöttök.

Abból látjátok, hogy milyen erős ez a "negatív energia", hogy bele tudnátok halni.

De ha képesek vagytok ezt át transzformálni egy gondolatba amit valamikor meg akartatok csinálni, tegyétek!

Ne azért mert milyen jó lesz ha meglesz hanem csak azért is!

Gondoljatok bele vannak emberek akik rengetek "pozitív energiát" kaptak életükben. Ezek azok akiknek minden lehetősége, tehetsége családi, baráti, hitvesi háttere megadatott hogy azt csinája amit.

És ha megfigyelitek van egy ugyanilyen jelentős réteg, akik ugyanarra a helyre jutottak de pont egy ellentétes pontból. A nyomornegyedekből, rossz családokból, rossz emberek között.

A legnépesebb csoport az átlag emberek, akiknek jutott rész jóbol rosszból, és egy viszonylag normális életet élnek. Nekik nincs akkora okuk, indíttatásuk, hogy végigvigyék amit kigondoltak.

Nektek nyomós okotok van rá csak éppen nem a szerencsés oldalról.

Na most nem kell ezért vezérigazgatónak lenni, bármi ami éppen az életetekben fúrta az oldalatokat lehet az egy látszólag apróság is, kezdetnek egy hatalmas előrelépés, és lehet folytatni amíg csak tudod.

És ha elkezded és nem sikerül akkor mi változott? Semmi. Még több okod van rá, hogy folytasd mert a sérelmek növekedtek. A sír továbbra is megvár.

Én sem húzom már sokáig szerintem.

Minden nap, minden percben játszom már a gondolattal.

Nem értem, pedig annyi lehetőség van.

- Miért nem kezditek el valamelyiket?

21-es voltam!

Ha olyan helyzetben lennétek,mint én, a helyemben mindenki ezt tenné.

Én úgy érzem,mintha egész eddig játszottam volna a társasjátékot,hülyére pic*áztak volna,én meg csak ülnék ott,nézném a maradék játékosokat.

Aztán a játék azt kérné maradjak fogyelni,közben teljesen értelmetlen,hogy ott legyek.