Úgy érzem nem sok választ már el attól hogy öngyilkos legyek, más is érez így?

Szia! Tudom, miről beszélsz. Elmesélem az én történetem. A szüleim 5 éves koromban elvàltak, aztàn anya összeszedett egy alkoholista férfit, majd még 1 màsik semmirekellőt. Egész gyerekkoromat tönkretette, sokat tiltott apámtól. Nàrcisztikus terrorizmusban éltem. Nem voltak baràtaim. Egy nap kiderült, paranoid skizofrén. A zàrt osztàlyra jàrtam heti 2-3x hóbapokig, mikor hazaengedték, rettegtem tőle. Aztàn leépült, parkinson kóros is lett, egy intézményben él. Édesapámnak pedig agydaganata van. Az ő természete is borzasztó, passzív agresszív.

Tudod én 28 éves vagyok. Rengeteget szenvedtem, sírtam, soha senki nem volt mellettem, aki segített volna. Vàlasztanom kellett, és én élni akartam, mert nem akartam, hogy màsok hatàrozzàk meg, hogy én életben maradok e. Nem akartam màsok miatt meghalni, mert nem én tettem valamit, ami miatt ezt érdemeltem volna, hanem màsok bàntottak engem...

23éves voltam, amikor felmentem az internetre és munkàt kerestem,olyat, amihez van szàlló, és megpattantam. Életem legjobb döntése volt, mert esélyt adtam magamnak, miért ne érdemeltem meg volna, ha a boldogsàgot választom? Ha meghaltam volna, semmi nem történt volna, elgyàszoltak volna, és kész,de az én esélyem elveszett volna örökre. Az elején nagyon nehezen éltem meg, hogy elindultam és belevàgtam, sokat spóroltam, hogy legyen minden nap ennivalóm, hogy tudjak ruhát venni, stb. Most már ott tartok, hogy egyetemre jàrok, van egy pàrom is. Boldog vagyok, és igyekszem jó ember lenni. Nem hagyom, hogy a körülmények, vagy a múlt befolyàsoljanak.

Soha ne félj elég bàtornak lenni ahhoz, hogy felépítsd az életed. Nekünk kemény munka, màsnak sokminden megadatik, de tőlük màst vesz el az élet! 25 éves vagy, nem vagy màr annyira gyerek, add meg magadnak az esélyt, és küzdjél, az élet tele lesz még küzdelemmel, de soha nem szabad feladni! Először kisebb célokat nevezz ki magadnak, hidd el, menni fog, és meg fogod tapasztalni, milyen érzés kiérni a tetőre! Sok boldogsàgot és kitartàst kívànok neked szeretettel! Legyen szép estéd, és kezd el tervezni az életed!

15ös vagyok, én pàr alkalommal jàrtam pszichológusnàl, mikor először felhívtam, megkérdezte, mennyire sürgős. Ha nagyon rosszul érzi magàt az ember, akkor azonnal rendelkezésre àll. Én a pszichiàtriàt nem annyira javasolnám,de azt is lehet, hogy magàtól bemenni. Vagy baràttal,más felnőttel beszélni. Én azért írtam le a történetem, mert én mindig úgy éreztem, hogy a vàltozàs rajtunk múlik, nem a pszichológuson. És igen, van amikor nem Te vagy a h.lye, hanem mindenki màs. A mérgező környezetből ki kell szakadni. Még fiatalon az embernek bőven van ideje jó emberré vàlni.

Én volt, hogy egyedül laktam otthon hetekig, volt, hogy leültem az àgy szélére, és éreztem, hogy üres vagyok, televagyok, de közben nem érzek semmit, és màr sírni sem tudok. Itt jött el a pont, mikor megfogalmazódott bennem, hogy önmagamra szàmíthatok csak, és ez volt a legnagyobb erő, ami kihúzott engem a bajból.