Valóban segít a pszichológus?

Nem nárcisztikus személyiségzavarról beszéltem, hanem nárcizmusról. Ha nem tudod a különbséget, akkor az a te bajod. Nem tartozom neked beszámolóval, ha nem esett le a Johari ablakból semmi, az is a te bajod.

balfax

és a nárcizmus mi? erős self. :)

én is tudok neked teszteket mondani amiről nem hallottál, nem nagy szám. Mindenesetre nem nagyon sikerült cáfolnod semmit.

“Nyilvánvalóan segítenek, mit gondolsz te (meg a sok szerencsétlen, aki azt állítja, hogy nem segítenek)?”

Mondjuk azt, hogy nem segítenek?

Miért is ne lehetne meg ehhez a joguk?

Talán minden jogász csak pro bono ügyeket vállal és mindig maximálisan tartja magát a jogászokhoz méltó elvekhez?

“A pszichológus akkor tud segíteni, ha te is akarod, hogy segítsen.”

Illetve akkor tud segíteni, ha Ő akar.

Ez kimaradt a felsorolásodból… Nem csak nekem kell akarnok, hogy segítsen, neki is.

Azért mert hajlandó felvenni a fizetését utánam, ez még nincs feltétlenül így.

“Ha csak oda mész, és arra is képtelen vagy, hogy őszinte legyél, eljárj rendesen, megpróbáld megtenni, amit kér, akkor felesleges oda menni.”

Szerinted 10 év alatt én például mit csináltam?!

Egyébként nem, NEM kell kérdés nélkül minden megcsinálni amit kér, emberek vagyunk önálló gondolatokkal, nem cirkuszi állatok.

Ha ellenérzésünk van egy javaslatával kapcsolatban, azt meg kell beszélni…

Nem szó nélkül elfogadni/elhinni csak azért mert Ő a “nagy pszcihológus bácsi/néni aki szaktekintély”…

De azért azt megjegyzem, hogy én speciel nagyon is együttműködő voltam velük.

A probléma az az, hogy 10/9, vagy inkább 100/99 nagyívben tojik a hozzájuk fordulókra… Valahol egyetemen a 4 év környékén már elvesztették a hivatástudatukat, de ennyi belefektetett idő és tanulás után már muszáj ezen a pályán maradniuk… Csak nem mennek el a Tescoba árufeltöltőnek 2 diplomával.

Hiába nincs motiváció, csinálják…

A pszichológus léthez tényleg nagy hivatástudat kell és elköteleződés, plusz az sem árt, ha valaki mindemellett tényleg alkalmas a szakmára. Szóval tényleg nehéz megtalálni azt, aki tényleg tud segíteni.

Viszont nem lehetetlen.

A gyűlölködő üzenetek után szeretnék pozitívan reagálni a kérdésre. Én sem csak egy pszichológusnál jártam, de a legutóbbinál érzem azt, hogy na ő pszichológus. Majdnem egy éve járok hozzá és sokat segített, a környezetem is észreveszi. Szorongás, önbántás, kapcsolódási nehészégek miatt kerestem fel. Már sokszor képes vagyok megnyugtatni magam, amikor szorongok és hónapok óta nem okoztam sérülést magamnak. A kapcsolataimat pedig folyamatosan próbáljuk elemezni és nagyon izgalmas megismerni saját magam, a működésem. Még nyilván sokat kell fejlődnöm, de magamtól biztos nem jutottam volna el idáig.

“ Nem a pszichologusokkal van bajod hanem onmagaddal. 10ev alatt szomoru, hogy mèg ezt se tudtad meghaladni. “

Pont azért jártam 10 évig, mert azt hittem hogy majd az segít…

A szüleim is már gyerekként is a pszichológusban látták a megoldást.

Már azért nem járok, mert magam oldottam meg a gondjaimat.

Már amennyire…

De most legalább be tudok járni dolgozni, vannak barátaim, van párkapcsolatom és néha boldog is vagyok…

Egyik sem sikerült, amíg a pszichológusokhoz járkáltam.

Egészen egyszerűen erőltettem azokat a dolgokat amik nem mentek, aztán egyre jobban mentek.

“Azaz masban a hibakeresest…”

Nem keresem másban a hibát, csak meg merem látni a hibát.

Te sosem mernéd bevallani önmagadnak, hogy a mostani nézeteid esetleg értelmetlenek… HA ez ESETLEG így van, Te sosem fogod meglátni, mert érzelmi alapon ragaszkodsz ahhoz, hogy márpedig a pszichológus fog segíteni, az mindenkinek segít és pont.

Ha esetleg az egész világszemléleted hazugság, Te szívesebben élsz ebben a hazugságban mint hogy összetörj…

Ha már Te is itt megengedted magadnak hogy analizálj mindenkit, akkor én is megengedek magamnak ennyit…