Nem tudok nemet mondani, nincsenek határaim. Mi a baj velem?

Erre a mintára a párom hívta fel a figyelmem. Úgy érzem, hogy én felelek mindenki boldogságáért, hogy az én dolgom az, hogy biztosítsam az emberek közötti békét (zenekarom van, ott is pl én próbálom a harmóniát tartani mindenki között), a párkapcsolatomban is úgy érzem, hogy nekem kell feladni az igényeim, alárendelni magam, hogy béke legyen.

Ez miatt nincs nálam határ, szinte semmire nem mondok nemet. Ha pedig a párom kényszerére (hogy meglegyen a béke) nemet mondok valamire, bűntudatom van. Sokszor akkor is bűntudatom van, amikor valamit akartam volna csinálni, de a párkapcsolati béke megőrzése miatt nem teszem. Abban sem vagyok biztos, hogy benne maradnék ebben a párkapcsolatban, ha lenne tököm nemet mondani és kilépni. Borzalmas így élni, és nem bírom már. Már arra a szintre jutottam, hogy nekem minden mindegy, csak legyen béke. Nyilván ez a helyzet tarthatatlan és nem működik sosem, párommal sokat veszekedünk ez miatt. Ki is akadok rá sokszor, hogy ő nem hajlandó félretenni a baját és a béke érdekében lenyelni ezt-azt.

Az őrületbe kerget ez, mert sokszor hazudnom kell ez miatt, ami később visszaüt és csak nagyobb problémát csinál. Annyi emberrel összeegyeztetni a dolgokat, amennyivel én kommunikálok kimerítő. Totál azt hittem, hogy másnak is meg kell fontolnia mit mond, hogy ne sértsen meg senkit, hogy mindenkit boldoggá tegyen, mert én egész életemben ezt tettem, csak most kezdem felfogni, hogy mennyire nem normális ez.

Tervezek szakemberhez menni, de vidéken vagyok, nincs autóm és nagyon nehéz így találni valakit.

Egyébként erről senki sem tud, mert mindenkinek azt hazudom, hogy jól vagyok, amit néha magam is elhiszek már, nem akarok senkivel erről beszélni, aki ismer, mert gyengének fog látni és rájön mennyire más vagyok, mint aminek hisznek. Sok az ismerősöm, jó állásom van, relatív sikeres vagyok minden téren és tök sok dologhoz értek, nem sokan hinnék el, hogy ilyenekkel küzdök. Legjobb barátom soha nem volt. Van ennek valami neve, ami velem történik? Mit tanácsoltok, míg nem jutok el szakemberhez, mit tehetnék?

Egyébként egyke vagyok, szüleim hol jól voltak, hol veszekedtek gyermekkoromban. Nem tudtam mit kezdeni ezzel, igyekeztem elhatárolódni tőlük, elvonulni, amennyire lehet - csendes gyerek lettem. Jó tanuló voltam, de néha becsúszott egy-két rossz jegy, apám baromira megharagudott ilyenkor rám, sokszor passzív agresszívan viselkedett, ami nekem a világ legrosszabb dolga volt. A mostani kapcsolatom a szüleimmel szórványos, nem túl mély. Úgy érzem ezek fontos információk.

27F