16 éves srác vagyok van még remény? (bővebben lent)

Na figyelj, a párom és én is ebbe a "mókuskerékbe" estünk bele. Ő spurival és fűvel és LSDvel. Nem lehet a drogokat teljes mértékig rossznak kategorizálni, szerintem olyanra ne is hallgass aki úgy akar "segiteni" hogy sose tépett be, nekem ez sose volt hiteles, nem tudják mit jelent.

Namármost azt tudnod kell hogy sok lehetőség ilyenkor nincs. Vissza kell lépni. Úgy visszaformálni az életed, amilyen ezek elött volt. Mondok egy példát: 12 évesen szerettél biciklizni pl. mostmár sokkal jobban érdekel a buli, a pörgés, de tudod: amelett szereted a bicajt. Bele kell kapaszkodni és olyan dolgokhoz kötni magad újra aminek semmi köze a cucchoz. Nem lesz túl jó, de: ha ugy akarsz leállni hogy közben elmész pörögni, a betépett spanok és a zene miatt lehetetlen lesz h ne szakits be.

Ha meg folyton otthon ülsz és nem csinálsz semmit előbb utóbb addig kattogsz, hogy úgyis betépsz, uggye tudjuk: a kattogás végén ugyis a cucc nyer.

Tehát a bicikli csak példa volt de helyettesítsd be a pár évvel fiatalabb énednek kedves elfoglaltsággal. Nekem bejött, mára karriert csináltam és tiszta vagyok, a párom szintén. A múltat nem felejtjük, hogy miért?! Mert mindketten pánikbetegek lettünk leálláskor. Ha van rá hajlamod és több évig tépsz, akkor már hiába hagyod abba, a szorongástól, a rohamoktól az én tapasztalatom alapján nem lehet szabadulni. A pánikot viszont nem kivánom senkinek. Nem vagyok egy ilyen segitő lélek tipus. Ez az egy amiért irtam Neked, mert még meguszhatod azt hogy halálfélelem tör rád hirtelen, nem is tudod mitől, 15 perces eszméletvesztés vagy hányás, szédülés stb.. nem vicces, nagyon nem. Nekünk sikerült valamennyire hosszu évek alatt a pánikot kontroll alá tenni, de évente 2-3 roham így is beüt, amivel nem lehet mit tenni, nekem épp 3 napja volt, most megint kivagyok, de ez van, én már nem mehetek vissza az időben h ne cuccozzak, a párom sem aki szétszintetikázta a fogait és szenved velük 10 év után is.

Valamint arrol nem is beszéltem hogy a szorongás miatt van egy pár hely ahova a normál ember lazán megy, mi meg (főleg én) görcsölve, fulladozva, hányingerrel és akkor is csak ha nagyon muszáj. Pedig tudom, mert emlékszem: nagyon jó is lehetne. Nekem már nem lesz ilyen egy mozi vagy egy sétahajókázás a discorol nem is beszélve vagy a metrón utazán.. Neked még lehet. Gondolkodj el ezen.

Ne hagyd hogy megvezessenek barátnaklátszó tárgyak és az okoskodók akik azt sem tudják milyen a másik oldala az éremnek, mert van és ezt Te is tudod és én is, csak az élvezetért utólag kell megszenvedni. Ja és a depiről, azért nincs okod rá, mert: ha leállsz, az emlék megmarad, 1-2 év, továbblépsz, az egész neked még jóként maradhat meg, érdekesség, buli, ennyi. Nekem sok haveromnak sikerült igy kijönni belőle, de időben! Az idő fontos! Több éves játékba ne menj bele a szerrel, mert ott már csak vesztesz.

Sok sikert!