Ez utalhat arra, hogy nárcisztikus vagyok?

Ha elképzelem magam különböző szerepekbe, ahol sikeres vagyok, és dícsérnek (nem bámulnak, azt nem szeretem). És ebből merítkezem, mert amúgy meg annyira nem értem el meg semmit, meg kicsi az önértékelésem. Ha látom, hogy valaki jobb nálam olyanban, ami nekem is számít, akkor féltékeny tudok lenni meg mérges meg egy ilyen versengő oldalamat hozza elő. Ezek miatt utálom magam, meg szánalmasnak tartom magam.

Ugyanakkor ezek mind a fejemben vannak. Igazaból magamat senkinek nem gondolom, tudom, hogy ezek csak fantáziák és max szeretném, hogy igazak legyenek. Másokkal nem éreztetem (persze ezt én nem láthatom kívülről, tehat igyekszem másokkal nem éreztetni), sőt inkább meghunyaszkodok mindenki előtt. Bátortalan vagyok, csendes meg zárkózott, meg emberkerülő.

Nem szeretem magam mutogatni, facebookon se, meg sehol, nem szeretek dicsekedni azzal, ha valami sikerül, akkor is mikor nyaralni mentünk vagy 5 év utan még bűntudatom volt hogy fotókat raktam ki a facebookra.

Közben meg ha van valaki akit le akarok nyűgözni, vagy tetszeni akarok neki (es nem mert szerelmes vagyok, hanem mert szeretném ha szeretne), akkor le akarom nyűgözni. De azt se úgy csinalom, hogy a valósagban, csak fejben. Elkepzelem, hogy itt voltam ott voltam, ilyen vagyok olyan vagyok, ilyen tehetség, olyan tehetség stb.

És ezektől fantáziákból mar elegem van, utálom is magam erte, meg szerintem tiszta szánalmas, megis van. És szeretnek megszabadulni tőlük.

Ugye azért, mert ilyeneket kepzelek nem vagyok narcisztikus?