Mitől lehet ez?

Fiatalnak mondanám magam... (nagyon) egyetemista vagyok, 6 éves gyerekkel.. és az elejétől azt érzem hogy rossz anyuka vagyok, ugye jelenleg szüleimnél lakom, sosem volt életem gyerek előtt sem, mivel nagyon szigorúan neveltek, pl utcára nem mehettem (kutyát sétáltatni), nincs semmi problémamegoldó képességem, a saját városomban eltévedek...

nem megyek semerre mert belém nevelték, hogy micsoda borzalmas dolgok vannak... szülés utáni depresszióm volt.. nem tudom ez milyen intervallumig húzódhat... de nem akarok a kicsinek ártani, viszont érdemben a létezésem nem sokat dob neki a latban..

Sajnos anyukám nagyon befolyásol mai napig, negatív irányba...

A szigorú neveltetés következménye illetve hogy nem jöttem ki a lányokkal, sosem voltak barátnőim, és nem is szeretnék..

párszor próbálkoztam de elég volt a negatív tapasztalatok miatt...

azt eredményezte a nem mehetsz el egyedül ennyi idősen, meg csak ha be van mutatva, a barát/barátnő meg fél ország... akkor talán elengednek (ha így alakult, akkor sem...) és ugye kamaszkor, lázadások.. depresszió.. stb. Azt eredményezte hogy megismertem a gyermekem apját, akivel végre a szüleim is elengedtek mindenhova.. (későbbiekben már csak vele)

És sokszor bántalmazott.. sokáig, verbálisan, fizikálisan.. ez sok évig húzódott.. már-már belebetegedtem, ebbe a kapcsolatba, olyan erős gyógyszereket szedtem hogy zsibbadt a fél fejem tőle...

nagy nehezen egy ilyen hiszti roham után elértem hogy megszabadulhassak ettől az embertől, aki anyám után megnyomorított... de továbbra is félek. Nem tudom mit kezdjek az életemmel?

tanácsok miatt írtam ki a kérdést.