Fog ez valaha változni?

Reszvetem. Megertem, hogy milyen nehez lehet.

Par eve mentem at hasonlon, de nem halaleset miatt. Egy olyan emberrel kellett megszakitanom a kapcsolatot (mergezo kapcsolat volt), aki addig az eletem nagy reszeben szerepet jatszott. Az eletem 80%-a hozza kapcsolodott, o volt a bizalmasom. Teljesen a padlon voltam emiatt, en is halovany arnyeka voltam onmagamnak, a munkamban is csak a minimumot adtam.

Egy ismerosom javasolta, hogy menjek el pszichologushoz. Annyira magam alatt voltam, hogy elmentem. O nagyon sokat segitett, ravilagitott arra, hogy egy gyaszfolyamaton megyek keresztul, es hagyjak idot magamnak. Az elso fel evben rettenetes duh volt bennem, es allandoan sirtam. Fel ev utan ez enyhult, de meg sokat gondoltam a tortentekre. Nagyjabol 9 honap utan ereztem ujra erot magamban. A pszichologus azt mondta, hogy kb 1 ev a gyaszfeldolgozasi ido. Nekem a barataim nem ertettek, hogy miert kattogok ezen, a pszichologus pedig soha nem kerdojelezte ezt meg. Ha beszelni akartam errol, beszeltunk rola. Emiatt is jo volt hozza jarni.

Hagyj magadnak idot, es ha ugy erzed, a rokonok, baratok nem ertik, keress fel egy pszichologust. Egyetertek az elsovel: idovel jobb lesz, addig pedig meg kell elni a szomoru dolgokat.