Ez androfóbiának számít? Mit tudnék tenni ellene?

Rettegek még a gondolatától is, hogy egy fiú hozzámérjen, vagy esetleg táncolni kéne vele. Jövőre leszek végzős és mindenki elvárja, hogy a szalagavatón majd keringőzzek. De ahogy belegondolok, hogy egy fiú megfogja a kezemet és derekamat, hányingerem lesz és a sírás kerülget, a szívem hevesebben ver, remegek meg ilyesmik. (Pont ilyeneket vált ki belőlem az is, ha több ember előtt kell beszélnem, bár ennyire talán nem durván.)

Ha ismeretlen fiúkat/férfiakat látok valahol, mindig igyekszem a lehető legtávolabb maradni tőlük, mert félek tőlük, főleg ha felnőttek, és ez is hasonló reakciót vált ki, csak nem annyira erősen.

Semmi olyan nem történt velem, ami erre adna okot, senki nem molesztált vagy erőszakolt meg, vagy bármi ilyesmi.

Iskolapszichológushoz anya (más okokból) el akart küldeni, de jelenleg nincs szabad időpont. Korábban voltam már nála mondjuk, de nem sikerült megnyílnom, bár anyának még kevésbé tudok megnyílni, szóval neki el se mondtam amit érzek. (Csak írásban tudok rendesen megnyílni, és csak anonim.)

Ha fiú osztálytársak, vagy férfi tanárok vagy családtagok vannak a közelembe az nem zavar, addig amíg nem érnek hozzám. (Családtagoknál is zavar az érintkezés, de az nem vált ki olyan reakciókat, amiket korábban említettem.)