Miért nem érzek semmit?
Sziasztok!
Egy 17 éves srác vagyok, és egy olyan problémám lenne, hogy szinte nem érzek semmit. Természetesen érzésekre gondolok, nincsen bennem semmilyen érzés. Kezd minden széthullani körülöttem, a barátaimat szépen lassan veszítem el, és minden rossz összejön mostanság. Mintha átkozott lennék vagy nem is tudom.
Egyedül az a gond ebben, hogy nem érzek ez iránt semmit. Csak beletörődök azzal a mondattal mindig, hogy "már meg sem lepődök". Természetesen nagyon de nagyon belül aggaszt, mivel mégis ide írom ki a problémámat, és kérek segítséget.
Kérdésem igazából az lenne, hogy mivel tudnám megtörni magam? Sírni akarok, és érezni. Mert olyan mintha érzéketlen lennék. Olvastam hogy ez depresszió tünete, régen pszichológusnál és pszichiáternél is voltam, és mondták is hogy "erős/súlyos depresszióban szenvedek". Erre az egyre tudok tippelni, hogy ez lehet az oka. De ha ez a depresszió miatt van, akkor ezt hogy lehet leküzdeni? Megkaptam már hogy ez csak egy "kamaszkori tünet" és majd elmúlik. 14 éves korom óta van ez, és csak egyre rosszabb. 7 hónapig voltam együtt valakivel, akkor is 2 teljes hónap kellett, de utána fülig szerelmes voltam. Éreztem milyen féltékenynek lenni, félteni valakit, szeretni, azt is hogy milyen érzés szeretve lenni. Boldog voltam nagyon. Sajnos szakítottunk, talán azóta még rosszabbodott nálam ez az érzéketlenség. De a legviccesebb, hogyha rá gondolok egyből visszajön egy ilyen hiányérzet, és elszomorodok egy percre. De utána ismét semmi..
Szóval tudtok esetleg valami tanácsot adni hogy mi lehet ez? Miért nem érzek semmit? Mivel tudnám megtörni ezt?
Vagy ha csak tudtok egy tippet mondani milyen betegség ez, annak is nagyon örülnék. Eszembe jutott egy olyan, hogy (remélem legalább egy valaki ismeri, de volt a vámpírnaplókban olyan, hogy kikapcsolták az érzéseiket) na szinte olyan mintha kikapcsoltam volna, és most nem sikerül visszakapcsolnom. (Persze ez csak egy kis elkalandozás volt, nem azt akarom ezzel mondani hogy én vagyok Stefan 2.0, mielőtt belém köt valaki)
Tényleg hálás lennék ha segítene valaki.
Itt megjegyzem, hogy nem, nem szeretnék pszichológushoz járni. Egyedül szeretném megoldani, mint eddig is mindent.
válasza:Az érzések kikapcsolása önvédelem. Nem akarod megélni a szomorúságot. Ami persze marhaság, mert közben meg hiányolod. Eszembe jutott erről ez a mese, bár lehet, hogy neked nem jön be, mert fiú vagy, de hátha romantikus. Az első, a Bemutatkozunk, 6 oldal: [link]
Ne akard pszichológus nélkül megoldani, mért akarnád? Eddig se oldottál meg egyedül mindent, nem sütöttél magadnak kenyeret, nem tömtél be magadnak fogat, nem varrtál magadnak ruhát, nem szereltél össze magadnak közlekedési eszközt. Ez is csak olyan szakma, mint a többi. Nem fog menni egyedül, és mért kéne, hogy menjen. Első körben menj be az iskolapszichológushoz. Voltál pszichológusnál és pszichiáternél, akik közölték, hogy "Súlyos depresszióban szenvedsz, köszönjük, hogy eljöttél, légy szíves kifele menet zárt be magad után az ajtót?" Ez így elég hihetetlenül hangzik.
válasza: válasza:Szia! Ha mást nem menj el eddzeni, futni, de ne ilyen tesiórás futásra, hanem addig amíg érzed a lábad. Érezd a fájdalmat, hogy már alig élsz. De te még akkor is csinálod, amíg össze nem esel! Ettől majd talán lesz egy kis büszkeségérzeted, hogy megcsináltad, aztán utána majd jön a többi.
Bár én általában 24/7 depressziós szoktam lenni, ami tudom teljesen más, de azért szerintem próbáld ki, veszteni nem veszthetsz vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!