Mi a különbség a függők ego-ja és a normál ego között?

Kit nevezünk függőnek?

Csak mert az is függő aki dohányzik, az is aki minden este szétdrogozza magát és a világáról nem tud, az is aki leissza magát minden este, meg az is aki megiszik 2 üveg sört minden este.

Azért függőségek között is vannak különbségek.

Én dohányzom, de semmilyen fals önképem vagy egóm nincsen, tisztában vagyok vele hogy mit okoz a szervezetemmel, mi a társadalom hozzáállása ehhez a témához, hogy milyen egyéb vonzatai vannak dohányosnak lenni, de abszolút nem ideologizálom meg a saját függőségem.

Ez a drogfüggőség egy folyamat.

Az embernek általában problémái vannak az életében. Nem érzi azt hogy a helyén lenne a világban. Erre kipróbál pár szert, és boldog lesz - számára megszűnnek a problémák. Csakhogy ettől a "háttérben" nem oldódik meg semmi. Így mikor legközelebb is jól akarja magát érezni (felejteni akar) újra a szerekhez nyúl. Idővel kíváncsi lesz (hogy mit tudnak más szerek), vagy azért vált "erősebb" drogokra - mert a régi megszokott szer már egyre kevésbé hat. Aztán így idővel mindenki belefut egy erősebb szerbe - amitől annyira boldog lesz ~ hogy azt a "normál" ember elképzelni sem bírja. Csakhogy az éle még mindig romokban áll a háttérben, sőt az anyagozás végett újabb, és újabb probléma halmazok jönnek. A függő nem tudja elképzelni azt hogy hogyan tudná helyre hozni az egyre halmozódó gondokat (hiszen még a kezdő problémákkal sem bírt el) de azt tudja hogy talált egy erős/ütős szert amitől pár órára olyan boldog lehet ~ mintha kb megnyerte volna az 5-ös lottót. Így újra, és újra, és újra ... a kedvenc szeréhez nyúl. Már látja/tudja azt hogy ez így ez egy ördögi körforgás - de mégsem tud jobbat mint újra beállni, szétcsapni magát a különböző színű porokkal (hiszen attól érzi csak igazán jól magát). Az egész egy ponton begyűrűzik, és el lehet jutni odáig hogy az ember élete élhetetlenné válik (pl hajléktalanság) és már az erős szerektől sem tud akkor igazán boldog lenni.

Itt van aki egy-egy a mélypont után úgy dönt hogy bármibe is kerüljék kijön ebből. Ehhez kell az egó feladása, és így pl szakszerű segítséget kérni (rehabra menni, stb) hogy átalakuljon valahogy a korábbi személyiség (a korábbi "egó" aki nem hitt magában).

Van azonban aki képtelen feladni magát, és tehetetlenül benne marad az egészben. A kezeletlen függőség pedig 2 féle képpen érhet véget (vagy a börtönben - vagy a halállal).

A függő, és a normál ember egója között kb az tehát a legszembetűnőbb különbség hogy a függő nem hisz magában. Nincs a problémákra bevált megoldó képlete. Inkább az instant boldogságokba menekül - mint hogy szembenézzen az élettel.

Az egészseges ember ego-ja rugalmas és a valósághoz közel áll, egészséges ember nem hoz létre ilyen fals egót. A mentális betegek között pl

a nárcisztikusok hoznak létre fals egót, egy maszkot amire ők azt hiszik hogy a valódi személyiségük. Ők is függők, bár ezt kevesen tudják. Ezek az emberek figyelemfüggők. Meg kell kapniuk az adag figyelmet, mint a drogot, mert ez táplálja a fals egójukat. Nekik nincs igazi személyiségük, ezt a kitalált valakit ajnározzák, akit önmaguknak hisznek.