Milyen személyiségzavarban/szindrómában szenvdehetek?

A furcsa, szokatlan, bizarr, vagy megrázó tetteim eddig végigkísérték az életem. Jelenleg 18 éves vagyok.

Általános alsóba borzasztó nehezen illeszkedtem be. Híres voltam a rossz magatartásomról. Folyton a középpontban akartam lenni, és rendszeresek voltak a beírások az ellenőrzőmbe. Voltak ártatlanabb húzásaim pl egyszerűen csak nem figyeltem oda az órán, nem jegyzeteltem, többszöri figyelmeztetésre sem. Sosem voltam nyugodt, mindig kényszert éreztem arra hogy felhívjam magamra a figyelmet, akár egészen idétlen dolgokkal. Mire hazaértem ez a viselkedés teljesen eltűnt. Otthon szomorú voltam és szorongó. Féltem apától mert rendszeresen bántalmazott az iskolás viselkedésem miatt. Már gyakran ok nélkül is bántott, csak azért mert ez már teljesen megszokottá vált. Én is elhittem hogy ez természetes. Reggel, délben, este, mindkét tenyerembe beleütött kétszer, szíjjal. Majd a talpaimba is ugyanígy.

Kétszer kellet iskolát váltani mert a tanárok is elkezdtek kivételezni velem, a szó rosszabb értelmében. A viselkedésem egyre rosszabb lett. Kitaláltam magamnak egy karaktert, akinek bőrébe bújtam, és előadtam mintha valóban olyan ember lennék. Ennek a karakternek súlyos mentális problémái vannak. Képzeletbeli barátai vannak, akikre mindig hallgat és ez veszélyes még egy kisgyerekre nézve is. Emlékszek olyanokra hogy órán kérdezett valamit a tanár én meg feltettem a kezem, de nem válaszoltam a kérdésre hanem a fal felé beszéltem, mintha a kitalált barátomhoz szólnék. Megkérdeztem tőle hogy tudja e a választ a kérdésre. Ekkor benyőgtem valami óriási marhaságot, mert "Zolika" mondta nekem hogy ez a válasz.

Állandóan magamba beszéltem, ami nagyon idegesítő volt. Eljátszottam hogy eszmecserét folytatok a radírommal, de úgy hogy komolyan vegye a környezetem. Tisztában voltam a különbséggel a gyermeki bugyutaság és fantázia, meg a gyermekkori mentális problémák közt. Persze ezekkel a fogalmakkal nem voltam tisztában, nem tudtam hogy azt amit színelni szeretnék hogy hívják, de sejtettem hogy létezik/létezhet léteznie kell, valamilyen formában. Fingom se volt róla hogy mi az a többszörös személyiség zavar, vagy a skizofrénia, de ezeknek a tüneteit színleltem, és produkáltam. Tudtam hogy hogyan kell viselkedjek ahhoz hogy azt gondolják rólam hogy megőrültem. Ha fontosabb személy, mondjuk igazgató beszélt hozzám, egyszerűen nem válaszoltam és lassan, de feltünőbben kitátottam ki számat egyre jobban, és elkezdtem a nyálamat csorgatni. Tudtam hogy borzasztó undorító, hogy ezek után ki fognak közösíteni, furának fognak tartani, nem fognak kedvelni, de nem érdekelt. Valamiért imádtam így játszani, szórakozni a felnőttekkel. Szerettem hogy azt gondolják amit én akarom hogy gondoljanak.

Be is vált. Pszichológust, és pszichiátereket is javasoltak az apukákmnak, hogy nézzenek meg. Ekkor negyedikes voltam. Ötödikre nem igazán emlékszem, talán ott is voltak ilyen apróbb megnyílvánulásaim. Ami fontos hogyha jól emlékszem ekkor molesztált az édesapám, és ekkor volt egy öngyilkosági kísérletem is. Fogalmam sincs hogy ez előtte vagy utána történt. Hatodikra már kinőttem, ezt a magatartást és visszahúzódó, zárkózott lettem. 12/13 éves lehettem. Nagyon kevesett beszéltem, de nem vágtam mellé bamba arcokat. Egyébként a nyáladzás, tipikus viselkedésem volt amikor a hülyegyereket, a bolondot próbáltam eljátszani. Nos ugye ebből kinőttem, és ezzel ez is megszűnt. Hetedikre, nyolcadikra már egészen jól sikerült elfogadatnom magam az osztálytársaimmal. (4. osztályban már nem váltottam iskolát)

Az egóm hirtelen megnőtt. Én akartam lenni mindenben a legjobb, legügyesebb. Minden egy verseny volt számomra. Itt már utánanéztem egyes személyiségzavaroknak pl. Nárcizmus. Nárcisztikusnak éreztem magam (persze nyilván nem voltam az, de bemeséltem magamnak hogy az vagyok. Mert úgy érzem irigylek egyes embereket és néhányan szintén irigyek rám. Úgy gondoltam különleges vagyok ember vagyok, kivételes intelligenciával. Tehát sok tünet passzolt rám és ezért előszeretettel diagnosztizáltam magam.

15-16 éves lehettem. Itt már 9es voltam.

Elkezdtem füvezni ami ideiglenesen megváltoztatta az életem. Nagyon rákaptam, pont ekkor kezdett megjelenni Magyarországon a covid, úgyhogy egész nap otthon voltam, próbáltam intézkedni fűért, de ritkán sikerült mert nem ismertem sok embert, és megtiltotta apám hogy elmenyjek otthonról. Ennek idején még covid előtt jelent meg a Joker a mozikban és én is láttam. Imádtam. Elkezdtem bálványozni a fantáziámban Jokert mint karaktert. Mint mentálisan sérült elesett embert. A sötét lovag Jokerére és így gondoltam. A fantáziámban teljesen összekötöttem a kettőt, számomra egy univerzumban játszódott. A Ledger Joker a későbbi Phoenix joker, így gondoltam.

Annyira megbabonázott ez, meg a fű hogy elhittem hogy nekem is ez a sorsom.

Járt hozzám egy magán tanár, már ötödik óta és amikor elegem lett ebből, mármint abből a szigorú rendből, amibe apám kényszerített, egyszerűen folyadék lemosót ittam, hogy jelentkezzenek bennem olyan tünetek amik a tanulást ellehetetlenítik. Kijöttek a mentők, de mivel ez így nem volt halálosan mérgező, nem vittek be, de a tanulás is elmaradt. Apám itt már eléggé kezdett rám berágni de úgy gondoltam megérdelmi, azokért amiket velem tett.

Füvet már nagyon nehezen tudtam szerezni ezért átálltam a kékhajnalkára, mert attól mindig nagyon jó kedvem lett és önbizalommal teli lettem. Oly annyira hogy mindenkinek ok nélkül elkezdtem hazudozni, amikből nem származtak különösebb előnyeim, de hátrányaim se. Csak úgy. Úgy éreztem magabiztos vagyok és megnyerő, bárkivel le tudok ülni beszélgetni úgy hogy az illető megkedveljen. De erre csak a kékhajnalka hatása alatt voltam képes. Egyértelműen antiszociális személyiségzavart diagnóztizáltam magamnál, de bántott hogy ennek az előnyeit csak akkor élvezhetem amikor használom ezt a szert, szóval akkor... mégse vagyok pszichopata? Egyértelműen meséltem be magamnak hogy az vagyok még is bizonytalan voltam. Hipochonder voltam. Szóval valószínű vele született, manipulítv pszichopata vagyok, de még is valószínűbb hogy inkább egy traumás antiszociális szóval szociopata vagyok, és erősen nárcisztikus, vagy enyhén mert beiserem magamról? Mi van ha bordeline vagyok, mert anyám elhagyott még nagyon kicsii koromban. Esetleg semmi ilyesmi csak autizmus áll fent? Vagy mi van ha skizofrén vagyok/leszek? Az OCD is meg fordult a fejemben. (Ez utóbbi kettő feltételezésének már tényleg semmi komolyabb alapom volt. Nagyon sok ehhez hasonló gondolat kavarodott a fejemben. Így gondolkodtam magamról egész nap.

A kékhajnalka teljesen megszüntette idővel az empatikus, megbánó képességeimet. Egyszer kicsit berosszultam tőle, de apám akkori élettársa nem volt hajlandó kihívmi rám a mentőket. Gondoltam akkor most bánja meg ezt a döntését. Eljátszottam hogy hipót iszok úgy hogy kimostam egy hipós flakont és vizet töltöttem bele. Ezt napokkal előre előkészítettem, tudtam hogy fel fogom majd használni. Még ki sem értek a mentők, de egyértelműen kiderült hogy nem ittam valójában hipót. Én magam magyaráztam el. Egy darabig színleltem a kínlódást és a hányingert a földön majd egyszerűen felálltam és elmondtam hogy vizet ittam. Bevittek a kórházba, másnap haza is vittek. A kórházban elkezdtem beszélgetni egy valódi skizofréniás emberrel és láttam hogy valójában hogy néz ki a betegség. Egyértelmű különbségeket tudtam tenni köztem és közte. Elmondása szerint bipoláris is, és jelenleg mániás állapotban van. Rávettem sok mindenre pl hogy meztelenül tologassa ki a folyosóra a székeket. Éjszaka történt így ez nem volt feltűnő. Továbbá hogy letépkedje az ajtóról a plakátokat, a "tilos a dohányzás" jelzéssel együtt. Rávettem hogy kidobáljon párnákat és papucsokat az ablakon. Megpróbáltam gyilkosságra is felbuzdítani, de ezt már nem tette meg. Próbáltam rávenni hogy megfojtsa az alvó szobatársunkat. Magyarázkodtam neki hogy ő ellenség. Jelenleg hálás vagyok hogy nem haltak meg emberek miattam. Az emberölésen kívül mindent megtett. Másnap kiabáltak is az ápolók szegénnyel.

Apám megvonta tőlem a zseppénzt, és elvette tőlem a telefonomat. Zenét se tudtam hallgatni emiatt ami nekem nagy fájdalom volt. A zene hallgatásban leltem a legnagyobb örömemet. Otthonról nem mehettem el. Teljesen kiborultam.

Ő illegálisan üzemeltetett nagyon régóta egy munkásszállodát, még jóval születésem előtt kezdődött ez. Napokkal később felgyújtottam a szobám a bútorzatát amivel veszélybe sodortam rajtam kívül a házban tartózkodó több mint negyven embert. A tűz életveszélyes szintre emelkedett, de végül nem halt, és nem sérült meg senki, bár akkor boldog lettem volna ezektől. Letartóztattak. Ekkor 17 éves voltam. Fél évet töltöttem előzetesben, rögtön utána szabadultam, háziőrizetbe. Pár hónappal később ezt is megszüntették. Elértem a célomat, sikerült elérjem hogy skizofréniával diagnoztizáljanak. Tudtam miket kell mondani a szakértőknek ehhez és tudtam hogy a teszteken milyen eredményeket kell produkáljak. Már közvetlen a bűncselekményem után történő kihallgatásom is hangokról beszéltem amiket hallottam. Hallottam hogy kátálja a férfi hogy "tedd meg" "tedd meg" Mivel nem beszámíthatónak ítéltek meg a bűncselekmény elkövetésekor, így megúsztam a komoly büntetést. Az ügyet rég lezárták bár nem teljesen, mert az ügyészség vádemelést indítványoztt, így lesz még egy tárgyalás ez ügyben, ki tudja mikor. Közben apám még áprilisban covidban elhunyt ezért jelenleg Pécsett élek egy albérletben. Azért itt mert anyám is itt él és amikor elhunyt hirtelen nem tudtam hogy kezelni a szituációt hogy egyedül maradtam a nővéremmel. Leköltöztünk anyámhoz, láncdohányzásba kezdtem, ittam, és rákaptam erősen a dezodorok hajtógázának, és gáztöltők szívására. Ez utóbbi egyébként már a szabadulásommal kezdődött. Augusztus 15én szedtem össze magam. Elkezdtem dolgozni hogy visszaköltözhessek Pestre, egy albérletbe. A dohányzással kezdtek leállni. Már egy napra elég nekem 4-5 cigi, az alkohollal és a gáztöltővel teljesen leálltam.

Ha végigolvastátok akkor kérdezem, ez így milyen kialakuló személyiségzavarra utalhat? Nem hiszem hogy ez így normális. Mit gondoltok?