Tényleg létezik ez a fajta személyiségzavar?

Lakik a városunkban egy lány, (aki esetleg Dunakesziről van tutira ismeri minimum látásból).

Egész nap fel alá sétál többnyire a főúton, reggeltől estig, napjában többször is látni amikor éppen visszaér, majd újból.

Szeret beszélgetni, időnként csatlakozik családokhoz vagy csak egyedül sétálgatókhoz. Viszont valami irdatlanul fura, én is beszélgettem már vele többször hosszabb időt.

Egyszer elmesélte, hogy kiskora óta dobol, mindig a zene volt csak az élete és felvették egy zenekarba játszani és megy velük turnézni, amiről lesz fent videó is a youtubeon stb. Ugyan a videóval nem találkoztam, de egyen zenekaros pólója tényleg lett. Akkor mondta, hogy soha nem volt még semmi pénze, mindig csak 100 Ft. van nála, abból eszik valamit és most fog életében először pénzt kapni.

Rá nagyjából egy hétre ismét találkoztunk és megint leállt velem beszélgetni, akkor láttam életemben először biciklivel, akkor meg éppen azt taglalta, hogy ő kiskora óta versenybiciklizik és bárhova elteker, illetve ezen kívül még rajzolni szeret és tud és bármit lerajzol, csak ehhez ért semmi máshoz, és hogy van egy széfje otthon tele pénzzel meg egy 5 literes üvege tele 100-200asokkal.

Akkor én bedobtam neki, hogy meg a doboláshoz is ért, de úgy nézett rám mint valami űrlényre és nem is válaszolt semmit.

Legközelebb azt mesélte, hogy szeret szerelgetni, autót szokott és segít néha egy műhelyben. Kb 1 nap sem telt el, hogy mentem autóval és ott állt egy szerviz előtt és épp segített valakinek valamit szerelni egy kocsin.

Azóta nem beszéltem vele, viszont a napokban láttam, hogy kopaszra nyíratta a hosszú haját, középen hagyott meg csak egy kis kakastaréjt és teljesen fiúnak öltözött.

Akkor elgondolkodtam, hogy ez most megint valami másik én lehet?

Mi van olyankor, amikor felébred pl. a hosszú hajú rocker dobos én, vagy a kicsit csajosabb rajzolós én, és meglátja a tükörben a fiút?