Miért tettetem, hogy szeretem?

Kinéztem magamnak egy fiút, aki rendesnek tűnt. A teste tetszik, a haja tetszik, szinte ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Végtelenül kedves, nagyon udvarias, a tenyerén hordoz. Kapom tőle a kedvesebbnél kedvesebb szavakat, imád és nagyon szeret. Egy ilyen srác egy főnyeremény, egy trófea. Valahogy mégsem érzem a szerelmet. Tudniillik sosem éreztem szorosabb kapcsolatot másokkal. Se szülőkkel, se barátokkal, senkivel. Az állatokat szeretem, de hamar megunom őket.

Azt hittem, hogy mikor megtetszett, akkor szerelmes lettem belé. Elvégre minden megvan benne, amit akartam. Akárhogy ölelem, csókolom, akármerre megyek vele, teljesen semleges. Ugyanez a történet más emberekkel is. Próbálkoztam nőkkel, férfiakkal, de egyik sem működik. Családtagok is teljesen semlegesek.

Felmerült benne, hogy valami kis gondom van. Esetleg a bizalommal lehet probléma?