Szégyenlősség (meztelen/félmeztelen). Aki nem szégyenlős az vajon miért nem? Aki nagyon szégyenlős miért az?

Szerintem szakember jobban tudja nálad, hogy mi a hiszti és mi a poszttraumás betegség.

Előbbit nem állapítottak meg.

Hiszti nem jár emlékezetkieséssel, zavart állapottal és flashbackkel sem.

Próbálták a konfrontatívot terápián, vizsgálatnál. Sokat mélyült tőle a problémám.

Aztán azt javasolták, hogy ha nem nagyon nagyon fontos egy vizsgálat, inkább ne menjek. Pl ha csak szűrés célú.

Mikor rájőttek, hogy a konfrontatív árt mert újratraumatizált, akkor új terv született.

A vizsgálatok erőltetése közben alakult ki az érintésproblémám. Előtte az sosem volt még kicsit sem.

Előbb traumafeldolgozást javasoltak, utána megkeresni a gyökerét, csak ezután lassan haladni.

EMDR terápia is számításba jöhet. Jelenleg ezt még nem vállalják mert túl labilis vagyok.

Lassan haladni:

Pl megérinteni a vállam, hasam. Hasi UH. Stb.

Most a fentiek sem mennek mert aktiválják a korábbi élményt, flashbacket, zavart állapotot okoznak.

Jav: rájöttek.

Az volt a gond, hogy alulbecsülték a problémám.

Ha valami traumatizál, annak ismétlése mélyíti a traumát.

Ha valaki csak fél valamitől, rossz élmény, de nem traumatizálja, annak jó ha újra és újra vállalkozik rá.

Fentebb írtam, hogy a konfrontatív ártott, kerülendő.

Strand is. Pszichózist okozna, emlékezetkiesést. Ha nincs semmi emlék, akkor flashback nincs.

Minek a strand, ha 5 perc múlva távozáskor semmi emlék nem marad?

Poszttraumás stressznél védekezésképpen előfordul, hogy nem marad emlék.

Volt olyan vizsgálat tavaly, amiből csak arra emlékszek, hogy előtte mit beszéltem. Vizsgálatra nem. Utána beszéltem az orvossal. Homályos emlék maradt. Papíron szerepel, hogy mit végeztek el.

Ez a jobb. Próbáltam Dormicumot is mert emlékezetkiesést okozhat és abban reménykedett az orvos, hogy emlél hiányában nem lesz flashback.

Ha van emlék, akkor zavart állapot van utána. Utcákon bolyongás, nem tudom hol vagyok, nem realizálom, hogy céltalan bolyongok csak órák múlva találom magam valahol. Nem fogok fel semmit, autó elé léphetek. Utána hallucináció.

Később flashback akár sok hónapig. Hallucináció, eufóriába átcsapás órákra, majd semmi érzés napokig.

Ezt váltja ki a vizsgálat:

Minden olyan körülírt, akutan kialakuló pszichotikus állapot ide tartozik, ahol organikus ok kizárható és egyéb kategóriába nem illeszthető be a diagnosztikus kritériumok alapján. Jellmezően olyanoknál alakul ki, akiknél korábban pszichotikus tüneteket nem észleltek. Kifejezett téveszmék, hallucinációk fordulnak elő, de csak a pszichotikus időszak kisebbik hányadában. Az érzelmi zaklatottság az eksztázistól a boldogságon át a szorongásig és az irritábilitásig változhat. A magatartás súlyos fokban dezorganizálódik. A zavar különösen rövid kezdettel (48 órán belül) és a tünetek gyors rendeződésével jár. A betegek 2-3 hónapon belül általában teljesen felépülnek, gyakran pár héten belül, sőt esetenként pár napon belül. Csak kis százalékban alakul ki ún. maradványtünet. Az esetek nagyobb részében nincs kiváltó stressz. Amennyiben társuló stressz kimutatható a zavar kialakulásában, ezek tipikusan olyan események, melyek az adott kultúrkörben az emberek többségében stresszt váltanak ki. Ilyen pl.: a gyász, váratlan elvesztése a munkahelynek, élettársnak, házasság felbomlása, vagy a háborús stressz, terrorizmus. A hosszantartó nehézségek vagy problémák nem sorolhatók ide.

Differenciáldiagnosztikai szempontból ki kell zárni a Schizophréniát, az Affektív zavarokat, a Schizoaffektív zavart, a Factitiózus zavart, a Szimulációt, a különféle szerek okozta állapotokat az általános testi betegségek mellett.

Ehhez társulnak nálam a PTSD tünetei.

Fenti az akut és átmeneti pszichózis.

Ezen kívül akut stresszreakció indul. Mivel ez nem cseng le, PTSD-be megy át. Utóbbi diagnózist akkor adják, amikor hosszan fennmaradnak a tünetek.

Rendkívül intenzív tünetek jelentkeznek: félelem, szorongás, bénultság érzése, a tudat és a figyelem beszűkülése, a környezetben való tájékozódás csökkenése, részleges vagy teljes emlékezetkiesés. A traumát a személy kínzó, kényszerű visszaemlékezésekkel és álmokkal újraéli. A személy a traumára emlékeztető gondolatokat, érzéseket, tevékenységeket, helyeket és embereket kerüli. A szorongás testi tünetekben is megnyilvánulhat: heves szívdobogás, verejtékezés, arcpír, “gombócérzés” a torokban ill. alvászavar és ingerlékenység jelenhet meg. Ilyenkor a személy a mindennapi tevékenységektől gyakran elzárkózik, vagy épp ellenkezőleg, rendkívül izgatottá válik, és nem tud nyugodt maradni.