Mentális betegségek miatti leépülés visszafordítható?

Most elsősorban a szociális készségekre gondolok. Mindig is introvertált voltam, de alapvetően amikor végre feloldódtam akkor az emberek legtöbben megkedveltek, szerették a társaságom, és ami szintén fontos hogy én is nagyon élveztem az emberek társaságát, tényleg odafigyelő voltam és segítőkész akire lehet számítani és ezt az akkori visszajelzésekből is tudom nem csak mert utólag így érzem.

Aztán először úgy gondoltam csak a depresszió egyik tünete, de egyre gyakrabban nem válaszoltam üzenetekre mert hogy fáradt vagyok, emberekkel elkezdtem megszakítani a kapcsolatot látszólag különösebb indok nélkül, egyre több konfliktusom volt, egyre kevésbé voltam együttérző konkrétan tök gáznak érzem hogy amikor segítséget kérnek tőlem olyan emberek akik rengeteget segítettek akkor kihúzom magam alóla, vagy húzom a pofámat és tiszta feszkós vagyok közben. De nagyjából 5-6 éve beütött egy ilyen durva epizód amióta úgy érzem folyamatos szorongásom van, mindig be vannak feszülve az izmaim, nehéz levegőt venni, és tiszta ingerlékeny vagyok, mintha valami zizi lenne a fejemben. Szörnyen vágyom a tartalmas emberi társaságra, de ha valakivel vagyok úgy érzem mégsem tudom élvezni. Mintha csak teher lenne, az a pár kapcsolatom ami van mintha inkább csak arról szólna hogy kiadjam magamnak ami bennem van. Komolyan attól félek hogy pszichopata vagy szociopata lettem és nem is értem hogy jutottam idáig, de nagyon szenvedek és félek ettől az egésztől. Az a tök alapvető társasági etikett aminek anno teljesen természetes, erőlködés nélkül megfelelt a viselkedésem, azt mintha kitörölték volna az agyamból. Olyan vagyok mint egy elefánt porcelánboltban. Nem tudom azt sem hogy jutottam oda, abból az állapotból hogy a barátokért bármikor bármit megtettem, éjszaka közepén is ha hívnak, másokat, osztálytársakat, munkatársakat is meghallgattam, volt hozzájuk pár jó szavam, élveztem a a társaságot minden formában, imádtam ha valaki gondol rám és kapok egy üzenetet és beszélgetünk, oda hogy most már mintha nem is tudnék igazán együttérezni, irigy vagyok, nem hallgatok meg másokat, egy szar társaság vagyok mert a másikat ha nem érdekel ami mond csak le aházom, és olyan k urva üresnek érzem hogy nem tudok fent tartani egy értelmes beszélgetést, mintha nem is tudnám hogy kell, mindenkivel összeveszek egy idő után, mindenkivel megszakítom a kapcsolatot, semmire sem vagyok tekintettel. És nem értem miért. Hogy lettem ekkora gyökér. Ennyire kiégtem, vagy ennyire szar állapotban vagyok és ebből ki lehet mászni vagy mi ez? Valaki változott már meg ilyen irányba és lett újra a "régi" innen?