Szociális fóbiásoknak létezik valamilyen “közösséget” tömörítő csoport interneten/való életben?
Ezt most gondold át mégegyszer.
Szoc fóbiás embereknek csoport? A szoc. fóbiás ember pont azért kapta ezt az elnevezést mert ezeknek az embereknek általában nehézséget okoz emberek közt lenni, társaságban, beszélgetést kezdeményezni, és legtöbbször nem is akarnak, szívesebben maradnak távol mindenféle csoportosulástól.
Ez kb mintha az antialkoholista gyűlést a kocsmában tartanák meg.
#1
Ez így van ahogy írod! De van aki szeretne változni, javulni, gyógyulni, vagy csak fejlődni. Lehet valaki egy ilyenben találhatná meg rá a lehetőséget vagy a megnyugvást hogy nincs egyedül a problémával.Megértésre találhatna.
Mindenhez meg kell tenni az első lépést...ami egy szociális szorongónak nagyon nehéz, de nem lehetetlen!
Én is keresgéltem csoportokat, de nem nagyon találni.
Első. Szerintem te gondold át még egyszer. Ez a betegség nagyon sokrétű, ahogy betegek állapota is. Ismerek olyat, aki ki sem mer mozdulni a házból és olyat is, aki nehézségekkel, szorongással mindennapi életét él (dolgozik,boltba jár stb.) Ha olyan emberrel találkozom, akinek ugyanez a baja akkor kevésbé szorongok, mert tudom, hogy ő megérti mi ez az egész egy egészségessel ellentétben, aki szimplán furának tart/lenéz.
Való életben létező csoport alatt pedig arra gondoltam, hogy pszichológus/pszichiáter vagy valamilyen intézmény által szervezett. Ha jól tudom szoktak lenni kiscsoportos foglalkozások különféle mentális betegséggel rendelkezőknek.
#5
Én is hasonlóan éltem át a szociális szorongós éveimet.
Kamaszkorban,fiatal felnőttként egy életképtelen ember voltam.Szó szerint.Nulla önbizalommal.
Külsőre a mai napig nincs teljesen rendben az önbizalmam,de próbálom építeni.Belsőre viszont az évek során felépítettem az életem.
Az életképtelen életemből saját egzisztenciát értem el az évek során.Elköltöztem a szülőktől,önállósodtam.Boldogulok minden téren az életben.A párkapcsolat téma az egyetlen,ami problémás számomra.
Jelenleg is jelen van az életemben a szorongás,de megtanultam minimálisra csökkenteni,együtt élni vele,és minél tágabb határok között mozogni az életben.
Szerintem egy amolyan "terápiás csoport" sok szempontból lehet hasznos...a megértés szempontjából mindenképp! Valamint nyilván egymásra ismernek az ilyen problémával küzdők,ami egyrészt megnyugvás,másrészt viszont lehetőség a tanulásra,a fejlődésre.Mert látja,tapasztalja hogy az a másik ember hogy küzd meg a betegséggel,vagy hogy tanult meg együtt élni vele.És minden ilyen tapasztalattal,fejlődési lehetőséggel újabb és újabb esélyt kap arra hogy kimásszon abból a gödörből,amiből úgy érzi nincs kiút.
Én szívesen mennék ilyen csoportba,vagy ismerkednék meg hasonló emberekkel.Akár még olyanokkal is,akik a 4 fal közé szorultak.Egyrészt a segítő szándék egy jó dolog,másrészt pedig sosem tudhatja hol vagy kinek a segítségével találja meg a megoldást a problémájára az ember.Úgyhogy olyan szemmel is érdekes volna,hogy kíváncsi volnék más emberek hogy küzdenek meg a dolgokkal,esetleg tanulni tőlük...ami által fejlődni,jobbá válni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!