Normális, hogy ennyire jól érzem magamat a társaságomban?

Tudom, hogy az emberek jelentős része beszélget magában, bár nem tudom mennyit szokás, de én lehet, hogy túl sokat is szoktam.

Egyedül szeretek lenni, másokkal nem jó beszélgetni, mert:

- Nem figyelnek rám

- Nem érdekli őket az adott téma

- Nem értik meg az én szemléletemet

- Sokáig tart felvezetni egy bonyolultabb magyarázatot

Ezzel szemben, ha egyedül vagyok, nincs ilyen problémám. Van egy gondolatom, ki sem kell mondanom, máris feldolgozom az információt, vagy egy új ötletet. Nem veszekszem magammal, nincsenek tabuk, sértettség, és jókat röhögünk.

Az a baj, hogy régóta így szórakoztatom magamat, főleg, ha egyedül vagyok itthon. De már ott tartok, hogyha nem vagyok egyedül is elkezdek röhögni meg beszélgetni, persze úgy csinálok, mintha éppen a közelemben lévő családtagomhoz beszélnék, hogy ne tűnjek teljesen idiótának, annak ellenére, hogy már nem érdekel a véleménye és az sem, hogy figyel-e rám vagy hogy mennyire közömbös.