Aki másokon vezeti le a feszültséget az nárcisztikus?

Nem nárcisztikus, önmagában ettől biztos hogy nem.

Annyiból általános jelenség, hogy ahogy a villám is a villámhárítóba csap bele, az ilyen ember a könnyebb utat választja a feszültsége levezetésére.

Azt, akit gyengébbnek érez.

Én is tapasztaltam, sőt csináltam is - de utólag felismertem és már nem csinálom. Én tipikus villámhárító szerepet tanultam az alacsony önbecsülésem miatt. Mindig észrevettem, hogyha valaki rajtam vezeti le a feszültségét, amit máshol és máskor gyűjtött, és mindig nagyon haragudtam ezért - később saját magamra is.

Annyira általános jelenség, hogy amikor egy pszichiáternek mondtam, hogy ebből látszik, hogy valakinél baj van - mármint hogy a gyengébbnek ítélt személyeken vezeti le a feszültségét - akkor csak gyúnyolódott rajtam, hogy "az ember nem tökéletes" én meg maximalista vagyok.

De én nem tartom természetesnek, inkább az önreflexió hiányának látom. (Ahogy a pszichiáternél is.)

Szóval, hogy másokon levezetni a feszültséget - például a házastárson vagy a gyereken, mert a főnöknek nem mertél nemet mondani egy hülye elvárására a munkahelyen - ez természetes-e vagy nem, az attól függ, hogy kit kérdezel.

De aki szerint ez természetes és az élet rendje, arról már lehet is tudni, hogy érzelmileg éretlen.

Egy érzelmileg érett ember - még ha nem is mer a főnökének ellentmondani, mert nem lenne célszerű - az hazaérve el tudja mondani a párjának, hogy mi zaklatta fel, és meg tudja beszélni vele.

Ha nem képes erre, attól még nem nárcisztikus - bár lehet az is, de nem ezért - hanem érzelmileg éretlen.

Nyilván vannak jó könyvek a témában, én ezt ismerem:

Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei