Hipochondria ellen?

Elsőnek is azzal szeretném kezdeni, hogy nem szeretnék nyugtatókat meg hasonlókat szedni, mert félek, hogy rászokok, és rosszabb lesz, nem merek majd azok nélkül élni. Háziorvos írt ki Medazepamot, de nem szedem.

Több kérdésem is volt már. Viszont egyre jobban kezdek oda eljutni, hogy tényleg fejben van a gond. Egyik nap semmi, aztán meg minden sz.r.

Amikor minden jó, nincsenek ilyen hipochondria szerű hülyeségeim, lefoglalom magam stb. Viszont ha valami kizökkent, akkor vége. Pl. ha közeli ismerősnek lesz valami komoly baja, én is keresem a tüneteket magamon, hisz senki sem gondolta volna, hogy nála is ez lesz (pl. rák). Vagy ha valami banális dolog történik, mint pl. most, hogy megsérül a lábam. Azért mondom banálisnak, mert hát ez sem kellemes, de ez "csak" mozgásszervi dolog, nem halálos. Viszont nekem ez nem elég, egyből keresem tovább a gondokat, hogy biztos lesz egy trombózis vagy embólia, mert sokat pihentetem stb. Aztán olvasok róla, és egyre több tünetet észlelek magamon, majd jön a szorongás. Volt egy nehézlégzésem, azt hittem embólia, azóta megint, majd elmúlt 90%-ban, most feszül a vádlim kicsit, meg volt egy hirtelen éles fájdalom a bokámban, ez megint elég volt ahhoz, hogy kizökkentsen.

Pedig több orvos látott. Ortopédián sem mondták, hogy szedjek véralvadásgátlót (bár nem is kérdeztem). Pedig tudta a doki, hogy pihentetem. Ügyeleten pánikrohamot mondtak. Háziorvos is nyugtatót írt, szóval gondolom ő is szorongás miatt írta ezt. Komoly kardiológus vizsgált meg (aki belgyógyász is, főorvos, környék legjobbja), azt mondta egészséges, fiatal szívem van, trombózisra nem lát okot és szerinte szorongok. Ő kért vérképet is. Vér és vizelet háziorvos szerint rendben van. Azóta még az is kiderült, hogy a lábammal sincs komolyabb baj (MR és röntgen). Augusztusban megyek pulmonológiára is, de úgy értem, nem oda kellene mennem, hanem pszichiáterhez...

Volt aki magától leküzdötte a hipochondriat? Ennyi orvos látott, eddig minden oké, mégsem elég, úgy érzem mindig, hogy nem alaposak, mindig találok magamnak problémát. Neten is kérdeztem orvost, azt mondta, 98%-os véroxigénszint mellett szinte kizárt, hogy bármi baj legyen, ő is szorongásra gyanakszik.

Emberek, ez a legszörnyűbb betegség, komolyan mondom. Tudom, van sok halálos betegség, azok rosszabbak így nézve, de szörnyű, amikor az ember mindezeket magába beszéli, az élete már nem a régi, folyamatos szorongás, aggódás stb...

Ráadásul mindez azóta is van, mióta a barátnőm újra dolgozik. 7 napból 6-ot, egyszer nappalos, egyszer éjszakás. Egyedül érzem magam...

Ki hogyan győzte ezt le, aki járt szakemberhez, ott mit csináltak? Én is megyek, ez így nem mehet tovább...

26/F