Ez a leírás illik vajon egy borderline személyiségre?

Kicsit hosszú lesz:

Nő, 40 éves. Sokadik sikertelen párkapcsolatán van túl. A kapcsolatai hasonló mintára épülnek: kezdeti fellángolás, gyors szerelembe esés és hamar kialakul a kapcsolat. A kezdeti harmónia után megjelennek a kétségek. Bármilyen negatív történés bizonytalanságot vált ki belőle, a nem vagyok elég jó, a mégsem akar, nem szeret érzését. Ezek elbizonytalanítják, gyakran haragot, csalódott dühöt váltanak ki belőle. A problémákra gyakran szakítással reagál, elrohan, nem kommunikál. Ilyenkor a szerethető, felnőtt énje szinte eltűnik, nem fér hozzá a logikus gondolkodáshoz. A kapcsolatait általában ő szakítja meg, és általában hirtelen felindulásból. Néha előfordul, hogy megbánja, vissza akar menni, de erre már nincs lehetőség. A szakítást mindig mély depresszió, önvád, önbüntetés, öngyilkos gondolatok követik. A párkapcsolataiban nagyon rövid ideig boldog, ezután szinte mindig szorong. A párválasztásában is hajlamos olyan férfiakat választani, akikkel valamiért problémás együtt lenni: távkapcsolat, külföldi, sokkal fiatalabb, sokkal magasabb státuszú. Velük szemben kevesebbnek érzi magát egy idő után, amit nem tud uralni.

A gyerekkoráról lehet tudni, hogy a szülei érzelmileg elhanyagolták. El voltak foglalva a házasságuk problémáival. Az anyja neki öntötte ki a szívét, gyakran tőle várta a házassága megjavítását. Elvárás volt, hogy menjen férjhez és szüljön gyerekeket mihamarabb. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban nagyon rossz mintát látott otthon, az anya a család rabszolgája volt, egyedül vitte a háztartást. Az anyjával ambvivalens volt mindig a kapcsolata. Szeretett volna megfelelni neki, de úgy érezte, nem tud. Egyedül a tanulásban ért el sikereket, de ahhoz nem volt elég önbizalma, hogy olyan karriert építsen ki, amit valóban szeretett volna. Megalkudott egy jól fizető, de unalmas állással, ahol szintén szenved évek óta.