Akik borderline-osok: nektek nem lett nehezebb az életetek a diagnózis után?

Igazából már egy jó ideje tudtam, hogy valami nincs rendben velem, és nagyon élesen meg is fogalmaztam azokat, amik végül is a borderline tünetei, de csak a diagnózissal "állt össze a kép". Viszont túlzottan is összeállt, azóta, hogy egyre többet tudok meg róla, és egyre több dolgot értek meg utólag, úgy érzem, hogy még a jól funkcionáló részeim is hamisak, és azt is megkérdőjelezem magamban, amiben eddig nagyjából biztos voltam. Eddig azt hittem, hogy csak kedvezőtlenül alakultak dolgok az életemben, és ezeket egy jó szakemberrel és terápiával helyre lehet tenni, de most már kezdem azt hinni, hogy ez egy ábránd, és hogy az a jól funkcionáló részem nem is létezik. Mióta olvastam a tünetekről, gyakrabban érzem a tüneteket. Valahogy olyan, mintha engedelmeskednék a diagnózisnak. Mintha az identitásomat most már ez határozná meg.