Mi lehet a gond velem?

A leírtakban elég jól magamra ismertem,az öngyilkos gondolatokat kivéve,mert az nincs.Nekem is szociális fóbiám van.

Úgyhogy sajnálom,elég nagy valószínűséggel a te bajod is ez.

És azért sajnálom,mert pontosan tudom hogy mit érzel,és min mész keresztül.És hogy nem lesz egyszerű később sem.

Ezzel a problémával én nem lennék fiatal újra.Nem tudnám újra kezdeni,és ahol most te vagy felépíteni az életem.Bőven elég volt egyszer is.És sajnos még most is sok helyzetben uralkodik rajtam ez a betegség.De azért többnyire élhető,normális életet élek,tág keretek közt mozgok.De vannak hiányosságok.

Arra törekedj hogy ne szűkítsd a komfortzónádat,hanem inkább mindig tágítsd.Ne juss el odáig hogy a 4 fal közé szorulsz,mint egyesek ezzel a problémával!

"+ Ha beszélek emberekkel valahogy mintha nem vennének komolyan, vagy megmosolyognak még a családba is. "

Itt lehet a kulcs, illetve hogy bántott apukád. Azaz olyan szülői mintát hoztál a családból, ami rád negatív hatással van. El tudom képzelni azt is, hogy sosem dicsértek, ha valamiben jól teljesítettél átsiklottak felette. Nem vesznek komolyan, mert azt "csak" te mondod, kozben a

többi rokonoknak sokkal nagyobb jelentősséget tulajdonítanak. Míg sokkal inkább arra kéne mintát mutatniuk, hogy te hogyan tudj családon belül "érvenyesülni". Ha ez így van, akkor valószínűleg ennek köszönhető önértékelési zavar, valamilyen mértékű szociális fóbia. Ami természetesen torz!!

Tudatosítsd azt magadban, hogy amikor valamiben jó vagy, akkor valóban jó vagy!!! És az ott akkor annyi, és nincs hozzá az, hogy "de" "még" "és"... és olyan sincs, hogy semmiben nem vagy jó, max olyan, hogy meg kell találni! És te is vagy ugyanolyan értékű, mint a másik. Muszáj ezt valamennyire mintegy burokként felvenni, hogy később is tudj az élet többi területén érvényesülni, harcolni magadért. (Nyilván "ésszel", nem a szájkaratés, nekem senki ne mondja meg emberkékre gondoltam. :D)

Sokat segíthet olyan hobbi, amit szeretsz csinálni és több embert igényel. Pl. zenélés

Ha van kedved beszélgetni a témában, írj nyugodtan.

30N

Szia!

Fiatalabb koromban pont ugyanezt fogalmaztam volna meg èn is.. Az öngyilkossàggal együtt. Plusz èn a szökèst is bepróbàltam, amiből vègül csak egy napos túra lett, az akkori szintèn szàmkivetett bràtnőmmel.

kb 12 èves koromtól emlèkszem erre a szorongató, tehetetlen, egyedül vagyok èrzèsre.

Jelen esetben 36 èves vagyok.

Van egy fèrjem, bő 10 ève elvisel ès egy kislànyunk.

Nincs baràti társasàgom, nem bírom elviselni az olyan munka helyeket, ahol emberekkel kell foglalkoznom, holott empatikus ès humànus vagyok.. Jelenlegi legnagyobb fèlelmem, hogy a lànyom miatt emberekkel kell beszèlgetnem!

Ha ki kell mennem az utcára egyedül kb 1 vagy 1,5 óra a felkèszülès.

De arra jöttem rá, hogy csak rajtam múlik/múlott minden..

Èn nem akartam csak úgy feladni.. Akartam kalandot boldogsàgot ès lehet, hogy rengeteg kínos ès küzdelmes sokszor megalàzó szitun kellett keresztül mennem.. de megèrte!

Sokàig kerestem a hibàst is, ki az aki a lelki problèmàimról tehet..Sokàig tartott, míg valamennyire tovàbb lèptem mondjuk úgy"öngyógyítva". Jelenleg is èrzem szüksègèt egy jó szakira, de èrthető okoból egy ismeretlennel felvenni a kapcsolatot főleg, hogy nem kevès pènzbe is kerül, elèg nehèz.. Èn mèg is arra bíztatlak, ha nagyon kètsègbeejtőnek èrzed a hejzetet keres egy szakembert, aki segíteni tud. Vagy ha mèg magad próbàlkoznàl,mert mèg van benned craft, akko utcu neki keress egy embert az ismeretsègedben, akivel eltudsz kèpzelni pàr óra programot ès csinàlj valami olyat, ami kicsit nehezedre esik, (ezt te tudod mi) Ne engedd magadnak meg az agyalàst se, hogy alternatívàkat gyàrtson a rossz kimenetelekről.. Csak tedd meg. Ha valami oknàl fogva nem kedvezően alakul valami... Nem szabad azzal magad ostoroznod.

Remèlem sikerül megtalàlnod a neked megfelelő megoldàst, hogy erősebbnek magabiztosabbnak èrezd magad!