Volt már olyan, hogy egy több éven keresztül dédelgetett, szinte elérhetetlennek tűnő álmod teljesült? Ha igen, jelezd! Ez a beteljesült álmok kérdése! Akár azt is megírhatod, mi az (de nem muszáj, hisz jönni fognak az irigyek leértékelni).

Nem baj, ha lepontoznak, ezt szeretném kiírni magamból :D

Amikor kicsi voltam, eléggé nagy pofonokat kaptam az osztályomban (ugye én voltam az okos gyerek, akit mindenki csúfolt és társai). És többször megkaptam az osztálytársaimtól, meg néhány tanáromtól is, hogy semmire sem vagyok jó és hogy nem fogom semmire sem vinni. Meg ez a "senki sem fogja ismerni a neved" és még ilyeneket. Ez tartott hatodik osztályig (akkor eljöttem gimibe), de addig pont elég seb keletkezett ezek miatt a verbális bántalmazások miatt, hogy nagyon önbizalomhiányos legyek.

Ezek miatt mindig volt egy olyan álmom, hogy valamilyen tevékenységemet több ember is megismerje. Már egy jó 10 éves álom lehetett. Próbálkoztam YouTube videó készítéssel, nem jött be. A TikTok sem, de idén rátaláltam a Wattpadra. Mindig is szerettem írni, de sosem tudtam, hogy erre van egy online oldal. Imádom ezt a hobbim és egyből feltöltöttem oda egy régóta íródó regényem és mostanra több ezren olvassák és ez nekem teljességgel hihetetlen. Kapok kommenteket, sok támogatást és ez egyszerűen annyira jó érzés, mint semmi <3

Nekem is volt álmom: saját autómárka.

Mivel az általános iskola elején csesztetett mindenki, elkezdtem tőlük félni, tartósan beteg is voltam kis koromban. Sok lett az önbizalomhiány, a kisebbségi komplexusom is kialakult.

Létrehoztam egy képzeletbeli világot még 10 éve, abban (is) éltem, túl szép volt ehhez a valósághoz képest. Valamit meg kellene valósítanom, úgy gondoltam, hogy jobbá tehessem e világot is, hagyjak nyomot, nehogy csak egy kis jelentéktelen senkiként haljak meg. (Márpedig ígyis-úgyis úgy fogok.) Innen jött az autómárka, ezzel dicsekedtem egész végig az általános iskolában is. Voltak szép lányok, szerelmes is lettem, de sajnos ezek egyirányúak voltak: már-már birtoklási vággyá fajultak...

Gimnáziumban 4 éve ez kb így folytatódott, ott is erőltettem mindenkira a "műsoromat" (kakaskodás + folyton a saját autómárkámról való ugatás). Ott is egy szép lány után birtoklási vágyat éreztem. Aztán a viselkedésem miatt kiutáltak, majd jött egy fazon az első év félévekor, aki még a kinézetemre is sértő megjegyzéseket tett.

Letört mindenki engem, meggyűlöltem az embereket, és már lassan én is úgy gondoltam, hogy az az autómárka túlságosan is nagy álom. Magasan az egekbe szálltam vele, magasabbra mint más egy átlagos nagy álmot kergetve.

Idén kijártam a gimit, mechatronikai mérnöknek fogok tanulni egyetemen, majd a birtoklási vágyaimat és a kisebbségi komplexusomat igyekszem a helyén kezelni...

Ezt a rossz utóbbi 4 évet egyelőre kompenzálta egy anyagi helyzetünkhöz nem méltó árú 320k-s nvidia GTX-es laptop.