Önmagad megemberelése vs. terápiára járás közt nagy a különbség?

Tehát, sok helyzetre csak azt mondjuk, hogy

- "Ilyen az élet",

- "Sajnos ezt le kell fogadni",

- "Ez van, már sosem lesz olyan mint régen, de lehet valami jó is kisülhet belőle"

Mitől jobb az, ha a terápián beszélgetek és kérdésekkel kibontjuk az eredendő okokat, és ott elmondja a pszichológus, hogy "Hát, de azt csak te gondolod úgy, valójában az nem úgy van.."

Meg tudom fordítani a gondolkodásomat önmagam is, főleg egy jó alvás után ,vagy valami jó történik, vagy elmegyek futni. Ezek azok a dolgok amikkel lehet valamiket kezdeni

De valami megjelenésbeli dolog amit a mai technológia nem képes javítani eddig, és ezzel kapcsolatban érez valaki szorongást, ezek ellen, az, hogy a pszichológus elmondja, hogy "van akinek meg az jön be".

Nos..ezt én is le tudom rendezni magamban, nem feltétlen vagyok persze előrébb, amíg ezt fizikai való életben is megtapasztalom, tehát, hogy valaki elfogad úgy ahogy, de attól még, hogy egy pszichológus szájából hallanám ugyanezt attól nem lennék előrébb az önelfogadásban