Április elején kezdődött, hogy nagyon rosszakat gondolok a cicámról. Hogy ő még fog... meg ilyenek, pedig teljesen egészséges és nagyon szeretem. Boldog párkapcsolatban élek, de a cicámról vannak nagyon negatív gondolataim. ?

Nem tudom, mitől gondolok ilyeneket, de lassan már kezd elmenni az életkedvem is. Április közepén voltam kineziológus áll, utána jobb lett, de a suli újrakezdődésével megint előjöttek. Ha órán ülök, ha sétálok, mosdok, bármi, ezek a gondolatok vannak a fejemben a cicámról. Tényleg nem értem, mert teljesen egészséges és nagyon szeretem.

De már konkrétan abból áll majdnem az egész napom, hogy sírok, nem eszek, az órákon is alig bírom visszatartani a sírást.

Már nem eszek, ma is még csak 1 fél péksüteményt ettem, éhes vagyok, de nem tudok enni.

És amikor haza megyek és meglátom a cicámat, hogy már ott vár, bűntudatom lesz, hogy miket gondolok, és már arra gondolok, hogy inkább nem kéne élnem, mert nem akarom, hogy bármit is bevonzzak a gondolataimmal, és így nem tudom élvezni az életet.

Eddig nem volt sose ilyen, nem tudom, mitől van.

De már nem bírom.

Nem szánt szándékkal gondolok ilyeneket, csak végigmegy a fejemen.

Semmi okom ilyesmikre, mert minden megvan a boldogságomhoz.

De nem tudok boldog lenni, mert ilyen hülyeségeket gondolok.

Kérlek, ha valaki tud segítsen.