Nagyon félek. Mit tegyek?

Célok és oromforras nélkül nem lesz jobb.

Azoktól nem kell félni. Csalódás az mindig volt, van és lesz. Az élet erről szól és ettől izgalmas. Elbukunk, felallunk, újra próbáljuk. Én pld ilyen vagyok, jópárszor már pofára estem, de akkor is, juszt is megcsinálom. Utána olyan büszke vagyok magamra és boldog vagyok.

Ahogy 4# írja. Tegyük fel, hogy valami nem jött össze. Na bumm... és akkor mi van? Összedőlt a világ? Nem. Büszke vagy magadra, hogy legalább tettél érte valamit. Utána keresel egy új célt és tovább próbálkozol.

Abszolút nem beszólni szeretnék, de ezeket a pszichológusoddal kell megbeszéned, nem velünk. Ő nyilván sokkal jobban ismeri a helyzetedet, és az a munkája, hogy segítsen rajtad. Mondj el neki mindent, amit itt leírtál, hogy félsz a csalódásoktól, és kétségeid vannak a jövődet illetően. Ha esetleg néhány hónap múlva sem érzel semmi változást, akkor mindenképpen el kéne goldolkodni a pszichológus vagy a gyógyszer lecserélésén, mert valamelyik nem működik. De addig legyél türelmes, légy őszinte és nyitott a pszichológusoddal, és bízz benne. Saját magadnak is kitartónak kell persze lenned egy ilyen terápia során, úgyhogy bízz magadban is, meg tudod csinálni! :)

De, ki fogsz jönni. Ha az elején vagy a terápiának, akkor nem csoda, hogy még nem tartasz ott. A pszichológussal legyél maximálisan őszinte, csak akkor tud segíteni, csak arra tud építeni, amit te viszel neki, és tedd meg azokat a kísérleteket, nehezen megléphető lépéseket, amikről szó esik. "Abba kellett hagyni emiatt a tanulmányaimat' - Nem kellett abbahagyni, te hagytad abba. A következő félévben mindenképpen menj vissza.