Kényszergondolatok és tevékenységek leküzdésére kit ajánlotok aki igazán ért ezekhez a dolgokhoz?

Pszichológus vagy klinikai szakpszichológus. Ők vagy egyáltalán nem orvosok, vagy nem olyan orvosok, mint akik a neurológiai, pszichiátriai osztályokon dolgoznak.

Elhiszem, hogy most meg vagy ijedve, de egy normális szakemberrel mindent meg lehet beszélni. Nekem pl. voltak / vannak öngyilkos gondolataim, és vagdostam is magam, mégsem szedek gyógyszert, mert leszögeztem, hogy anélkül akarom megoldani. Egy pszichológus a megoldások felé terelget, javaslatokat tesz, de nem kötelez semmire, és nem támaszt feléd elvárásokat, amiknek meg kell felelned, "különben ciki leszel vagy zavarodott". Hogyha nem szervi elváltozás okozza a problémát, hanem tisztán lelki eredetű - a leírásod alapján így néz ki - , akkor meg lehet oldani gyógyszer nélkül is, viszont hosszabb időt vesz igénybe és nehezebb is. Egy normális szakember pedig nem fogja nevetségesnek találni a problémáidat, és nem is fogod nála kínosan érezni magad, nem azért van, hogy ítélkezzen, hanem, hogy segítsen. Átlagban egy-két alkalom után ki lehet szűrni, hogy az adott ember tud-e neked segíteni, vagy nem. Utóbbi esetben se dől össze a világ, ilyenkor tovább kell keresni.

Nem akarok a vakvilágba laikus diagnosztizálást végezni. A különféle kényszeres cselekedetek általában csak a tünetei valamilyen elfojtott érzelmi dolognak, nem pedig a fő problémát adják. Rengeteg oka lehet annak, hogy miért csinálod ezeket vagy érzed úgy, hogy szükséged van ezekre, ha most előfeltételezéseket állítanék fel a leírtak alapján, azzal csak rontanék. A pszichológusnál is eltarthat egy-két hétig, mire diagnózishoz értek.

A mentális betegségek jóval összetettebbek annál, mint ahogy a neten / popkultúrában bemutatják őket. A többszörös személyiséget és a skizofréniát például előszeretettel mossák össze úgy, hogy semmi közük sincs egymáshoz, a depressziót meg túlérzékenységnek és nyavalygásnak tartják, a nárcisztikus személyiségzavart meg beteges önimádatnak. Ezek miatt a köztudatra nem kellene adnod. Egyelőre csak feleslegesen megijednél. A társadalom a pszichológiai, neurológiai és pszichiátriai betegségeket sokáig démonizálta, mert nem értette őket, és ez még most se kopott ki teljesen, így rengeteg eltúlzott, a valóságnál veszélyesebbnek bemutatott vagy egyenesen téves információ épült bele a köztudatba. A köztudatot ráadásul jórészt a filmek építik emellett, és azokban végképp gyakran mutatják be ezeket a dolgokat drámaibban, látványosabban, mert az a képernyőn jobban működik. Visszatérve a többszörös személyiséghez; az se olyan a valóságban, mint mondjuk a Harcosok klubjában vagy a Széttörvében.

Ha rendelőintézetbe vagy kórházba mész szakrendelésre, akkor arra mindenképp figyelj, hogy pszichológushoz kérj időpontot. A pszichiáter orvos, az orvos gyógyszerpárti és másabb megközelítést alkalmaz, mint a pszichológus, - ha jól rémlik, hozzá csak orvosi beutalással lehet bejutni is - egy magasabb fokozat idézőjelesen. A leírtak alapján elég a pszichológus.

A magánrendelések se mind vészesek amúgy. Én heti 7000-ért indultam, de amikor anyagilag megnyekkentem, akkor lecsökkentettük 6000-re, és volt olyan hét, amikor nem is fogadta el.

Szívesen!

Általában két ülés között lehet küldeni e-mailt, ha eszedbe jut valami,

ami akkor nem volt a fejedben, vagy ha történik valami olyan, amiről úgy érzed, hogy nem várhat. Csak ismétlem magam, de ha normális embernél vagy, akkor ez egy abszolút nem vaskalapos rendszer.

Biztos, sikerül majd kibogozni, miért van ez.