Mit tehetnék, hogyha valaki megbántott, azt normálisan el tudjam mondani a másiknak?

Sajnos vagy nem sajnos, ha engem valaki megbánt, egy ideig nyelek, mert mindig úgy vagyok vele, hogy "nem érdemes ilyen kis piti hülyeségből problémát csinálni", aztán utána már ki vagyok élezve a következő ilyen szitura és egyre rosszabbul esik. Talán társadalmi jelenség, de az ember és én is, nagyon nehezen fedem fel a gyenge pontjaimat és sokáig nem mondom el, ha valaki megbánt. Aztán egyszercsak az egész kitör belőlem, mint egy vulkán, de sajnos akkor már nem tudom nyugodtan elmondani.

Most ezzel megbántottam valakit. Volt egy illető, akivel találkozót akartunk volna megbeszelni, de akármilyen időpontot ajánlottam fel neki, neki nem volt jó, amit ő mondott időpont, az nekem pedig elég távoli volt (korai párkapcsolat, 1 hónapja vagyunk együtt), mármint nekem a szeretetnyelvem a minőségi idő és... És picit azt éreztem, nekem nem is fontos annyira a találkozó. Neki egyébként több a szabadideje, de már az összes szabad napját, hétvégéjét beszervezte és nekem ez nem esett jól, hogy konkrétan én csak ott szereplek, hogy "te is csatlakozhatsz, ha szeretnél".

Aztán mondtam neki (ekkor még higgadtan), hogy jó, gondolom akkor kizárásos alapon akkor fogunk találkozni, ha máskor nem jó neki. Aztán erre írta, hogy de csütörtökön is ott aludhatok nála, csak ő hajnalban/éjszaka valami élő közvetített meccset fog nézni (szülőkkel él még, saját szobával). És nem tudom, itt nálam picit eltört a mécses, mert tudja, hogy nekem pénteken reggel 8-tól online óráim vannak (kamerás ráadásul), és valahogy azt éreztem, hogy ennyire nem lehet fontos neki a meccs, hogy egész éjjel virrasszon, miközben én is ott vagyok (és máshova aludni sem tudok menni, mert konkrétan nincs nappalijuk sem).

És sajnos ekkor kitört belőlem minden és elmondtam neki, és sajnos nem a legszebben fogalmaztam (nem volt benne ronda szó, inkább a stílus volt picit hisztis, pl olyanokat mondtam neki, hogy nekem ez picit langyos víz és kezdem azt érezni, ez csak a szexről szól, mert én ezt nem nevezném komoly kapcsolatnak stb.).

Tudom-tudom, túlreagáltam, csak én korábbi kapcsolatomban ilyen helyzettel nem találkoztam, hogy ennyire körülményes a talikat leszervezni és ennél a srácnál meg azt érzem, annyira nem is szeretné.

Tegnap mikor leírtam ezeket neki, azonnal felhívott (pedig előtte sosem), és nagyon meg volt rettenve, hogy szakítok vele és mondta, hogy tök hirtelen volt ez a váltás részemről és nem tudta hova tenni, mert eddig nem tudta, hogy nekem ez baj, hogy ilyen keveset tudunk találkozni (egyébként nem távkapcsolat!). Szóval full jogos, amit mondott. És utána azt hallgattam, hogy neki mennyire rosszul esett, amiket írtam neki, hogy langyos víz, meg társai... És már tiszta xrul kezdtem ezután érezni magam. :(

Egyebkent sajnos nálam ez nagy probléma az életemben, hogy nem egyből mondom el, ha valami bánt, hanem nyelek és utána váratlanul a legaprobb hülyeségnél kirobban belőlem minden rossz érzés. Sajnos exemnél is gyakori volt ez (nem emiatt szakítottunk, de ez is rátett), pár barátságomban is ezt tapasztaltam (egynek vége is lett..).

Sajnos amikor kitör belőlem a dolog, akkor akárhogy is igyekszem, egyszerűen rettenesen nehéz visszafogni magam.. Ugyanakkor érzem, ez a lehető legrosszabb "megoldási technika", mert a mellékelt ábra azt mutatja, ez elég negatív.

Hogyan tudnék ezen változtatni? Akár azon, hogy képes legyek már idejében elmondani, ha valami fáj, vagy ha mégsem, akkor is higgadtan elmondani a problémáimat?

Köszönöm, ha végigolvastad, regény lett bocsánat.