Vannak it anorexiások akik szívesen elmesélnék a történetüket?

Mindig is jó tanuló voltam. Tavaly, amikor először volt karantén, az online oktatás alatt elég sok feladatot kaptunk, de én túl komolyan vettem, még az ének házit is megírtam, hogy mindenből színötös legyen az átlagom. Alig volt időm az evésre, nem is figyeltem rá oda. Közelgett a nyár, az online tesiórák hatására rájöttem, hogy lenne mit csiszolni az alakomon, amúgy is, rég óta kockahasat akartam, hát elhatároztam, hogy elkezdek edzeni. Nyáron szépen követtem az edzéstervet, napi 1-1,5 órát csinálgattam, visszatértem a régi hobbimhoz, az ugrókötélhez is. Egyre többet edzettem, rájöttem, hogy egészségesen kellene táplálkoznom. Ráálltam a mérlegre és kevesebb voltam és valahogy megtetszett a dolog. Elhatároztam, hogy keményebben fogok edzeni és akkor vékonyabb/szebb leszek. Elkezdtem válogatni, mindenből csak kevesebbet ettem, már ha hajlandó voltam enni. Ősszel jött megint az iskola, nekem sosem voltak annyira barátaim, de most még az a két lány is megváltozott és velük se tudtam barátkozni. Eléggé magamra maradtam, ezért úgy döntöttem, még komolyabbá teszem a kis ,,életmódomat"...

Októberben már 10000 felülést/hasprést csináltam egy nap. Más nem is nagyon érdekelt, ezért éltem. Hajnali egykor keltem, megmértem magam, felüléseztem, megint megmértem magam. Mindezt napi 1 normális étkezéssel. Folytattam mindezt, de a szüleim nagyon elkezdtek aggódni. Elmúlt a menstruációm (azóta sincs), hullott a hajam, lila volt a szám és eléggé hulla színem lett. A derekam tájékán véres sebek voltak a sok felüléstől. A szüleim rájöttek, hogy le kell cserélni a pszichológusomat, akihez tavasz óta jártam. (Előző tavasszal kórházban voltam, mert összeestem és megsérült a bokám, de ez még nem az anorexia miatt volt, de mondták, hogy mentálisan labilis vagyok) Az új orvost (is) folyton átvertem, megígértem, hogy csak 1000 felülést csinálok, de ugyanúgy folytattam mindent. Tovább fogytam és rajtakaptak, hogy még mindig hajnalban is edzek, ezért elvittek az I. gyermekklinikára, ahol értenek az evészavarokhoz. Akkoriban voltam 34-5 kiló (160 cm) és mondták, hogy anorexiás vagyok. Én nem hittem el, mondtam, hogy csak edzek, meg ,,egészségesen" táplálkozok, de ez nyilván visszanézve nem így volt. Nem folytathattam az edzést, külpnben kórházba kerültem volna és orrszondát kaphatok, ettől eléggé megijedtem. Nem akartam enni, nem is érzetem már éheséget. lInnom kellett tápszert, azt folyton kiöntöttem, lecsaltam stb. a súlyommal is csaltam, többször, több módon is. (Ásványok a melltartóban, liter számra ittam vizet stb.) Szörnyűségeket éltem meg,nagyon kínlódtam, úgy éreztem, onkább meg akarok halni, mint hogy hízzak. Ezután látták, hogy nagyon rosszul vagyok, ezért jól begyógyszereztek, de ennek nem voltak jó következményei. Elszöktem otthonról, erőszakos lettem, mindenkit fenyegettem... Végre bennt maradhattam a kórházban, saját kérésre, mert nem akartam többet otthon lenni. Csak egy hetet voltam, egy gyógyszert kaptam, le is nyugodtam. Ott nagypn összebarátkoztam egy lánnyal, neki köszönhetem, hogy már kinnt vagyok, mert végog motivált. Azóta szépen javult a súlyom, most már elértem a végső súlyt. Ugyanis, rájöttem,hogy edzeni akarok és ez fontosabb számomra, mint hogy vékony legyek. Járok gyúrni, naponta edzek, akár többször is, de kiegyensúlyozott táplálkozás mellett. Sokkal jobban érzem magam, mint akkoriban, nem vagyok éhes, minden jobb, azt csinálom, amit szeretek.:)

Rövidkén ennyi. Senkinek sem kívánom. Aki benne van, az pedig gyógyuljon meg, mert megéri!

#1 milyen töredékeket érzel ami azóta is meg maradt az anorexiából?

Azzal a lánnyal még mindig jóban vagy? Neki hogy megy a gyógyulás?

#5 Jól gondolod, ez nem múlik el csak úgy. Azóta is bűntudatom van evés után, voltak falási rohamaim, azután megpróbáltam még kihányni is, sajnos, nagyon rossz volt.

Most jó érzésre eszek, amennyi jól esik, majdnem mindent, amit szeretek, van még néhány dolog, amitől eléggé tartok, pedig csak kaja. A testképzavar azóta is megvan, ez a legkésőbb múló tünet, tehát 43-5 kilóval kövérnek gondolom magam, úgy, hogy naponta edzek. Néha rámjön a diétázás, de szerencsére mindig észbe kapok és újra rendesen eszek. Meg ugye testileg, még kicsit bolyhos vagyok (a test úgy akarja fűteni magát, hogy kicsi szőröket növeszt, mivel a hormonok nem működnek), de amúgy erősödik vissza a hajam,ami nem mellesleg derékig ér.:)

Az a lány sajnos mélyen van. Okos, bölcs, a korát meghazuttoló, de sajnos neki nem nagyon megy. Orrszondán volt, amikor kórházban voltam, azóta már máshol kezelik.

#1 voltam.