Mi lehet a baj velem? Valami félrement, vagy alapból gondok voltak nálam? Mit tegyek? 18

Őszintén szólva nagyon nagy hangulatingadozásaim vannak az elmúlt két évben. Egyik pillanatban boldog vagyok, aztán eltelik egy kis idő és már nem. Például ha van társaságom, akkor örülök, hogy van, de eltelik egy kis idő, kiütközik, hogy valahogy senki nem érti mi van velem, sőt senkit nem is érdekel igazából. Ha egyedül vagyok, akkor annak örülök, de rájövök mindig, hogy csak azért örülök, mert sokan nem értenek, és így senki nem tud félreérteni.

Úgy érzem, hogy soha nem tudtam normálisan kommunikálni másokkal, mintha nem is tudom, én lennék a fura kívülálló. A baráti kapcsolataim mindig tönkremennek két éven belül, sokszor megkapom másoktól, hogy én soha nem bíztam bennük egyáltalán és ez így nem működik. Pedig én tényleg mutattam bizalmat, csak valahogy nem jött át, valamit félrekommunikáltam. Ha szeretek valakit se veszik észre, teljesen rosszul mutatom ki, vagy nem tudom. És tényleg nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, ha adom magamat, akkor vagy félreértenek, vagy furcsának találnak, vagy nem kedvelnek. Ha úgy próbálok viselkedni, mint a normális emberek, akkor ugyanott vagyunk, csak pár héttel tovább tűnik minden okénak.

A családi kapcsolataimmal is ezt érzem. Apámmal nem beszélünk 10 éves korom óta, pedig együtt élünk. Kb 11-15 éves korom közt ivott, a kommunikáció köztünk csak ordibálásra korlátozódott, azóta csak köszönő viszonyban vagyunk Anyám szerintem elég manipulatívan viselkedik és kontrolláló is sokszor, főleg mióta apu nem iszik és nem egymással veszekednek. Random dolgokon veszekszik velem, sokszor kiabál velem spontán, hogy nagyon rosszul fogok járni az életben, ha nem úgy gondolkodom, mint ő. Viszont soha nem mondja meg, hogy mire gondol, csak lezárja annyival, hogy "tudod te azt". Néha olyanokkal jön, hogy 20 éven belül biztosan meg fog halni, de majd akkor rájövök, hogy mennyire fog hiányozni. Ja meg hallgatózik is utánam, akár online órát is kihallgat és dicsekszik nekem vele, ha van ilyenre lehetőség.

Tehát abban biztos vagyok, hogy a szüleim is voltak rám rossz hatással, de szerintem alapból sem volt minden rendben. 10 éves korom előtt sem tudtam soha beilleszkedni, pedig akkor még nem voltak ezek a családi gondok. Mindigis én voltam a fura gyerek....

Elköltözni nem tudok, talán segíthetne, de 11. osztályos vagyok most. Alapból kollégista vagyok, de ez a járvány miatt nem játszik most. Pszichológushoz nem tudok elmenni, illetve nincs bátorságom sem. Anyu mindig fenyegetett, hogy ne merjek elmenni, mert mit gondolnak róla mások.... Gondoltam rá, hogy az iskolapszichológust felkeresem, de nem találtam a sulink honlapján elérhetőséget, a tanáraimat pedig nem merem megkérdezni, mert eddig senkinek nem tűnt fel, hogy ilyen bajaim vannak. Nem akarom, hogy aggódjanak értem, mert ha valaki aggódik értem, mindig nyomorultul érzem magam tőle, ezért soha nem mertem segítséget kérni.