Van erre valamilyen pszichológiai kifejezés? Ez egyáltalán egy betegség?

A szüleim kapcsolata jó, de ennek az az oka, hogy anyukám (aki magasabban kvalifikált nő, mint apukám) sok mindent eltűr, talán még mindig nagyon szerelmes. Apukám állandóan előadja, hogy anyukám mennyire csodálatos és konkrétan a tökéletes Nő, a tökéletes Ember. DE! ha anyukám valamiért szól neki, akkor kineveti, teljesen semmibe veszi amit mond, soha nem lehet igaza, döntéseket sem hozhat, maximum látszatra. Engem kifejezetten nem kedvel apukám, mert én "átlátok" a hazugságain, és szembesítem is ezekkel. Tök egyértelmű, hogy kihasználja a kicsit naiv anyukámat. Tenni nem tudok ellene semmit, és pontosan nem is találtam erre magyarázatot. Valaki tudna segíteni? Ez valamilyen betegség? (Apukám nem csak anyukámmal, hanem a saját anyukájával is ezt csinálja. Állandóan Isteníti, de véleménye nem lehet, ami apukáméval ellentétes. (Más embereket simán csak szidalmaz, akikkel nem érdeke, hogy jóban legyen). Otthon velem és sokszor anyukámmal is kifejezetten bunkó és utálatos, nekem rendszeresen nem válaszol, de tök idegen emberekkel iszonyat kedves.

Köszönöm!