Ha elmegyek szakrendelésre,ott döntik el,hogy szükséges-e,vagy kérhetem külön?

Sajnos amióta anyám a világra hozott, hányatott sorsom volt. Ennek a következménye az lett,hogy szorongó, stresszes, félős ember lett belőlem. Önbizalmam nincsen, és önértékelési problémáim is vannak. Nők terén teljesen sikertelen vagyok. Illetve az életem minden területén. Pár éve volt már egy öngyilkossági kísérletem. Azóta nem éltem továbbra sem,csak vegetáltam az éveket. Mindig is gyötrelmes volt élnem, a depresszió és a magányosság kegyetlen kombó. Nincs kire számítanom. Nincsenek szüleim. Rokonokkal abszolút nem tartjuk a kapcsolatot. Barátaimmal sem szoros a viszonyom. Sosem érdekeltem senkit igazán. Az utóbbi egy hónapban nagyon megváltoztam érzem magamon. Felemelem a hangom, amit előtte sosem tettem,csak némán tűrtem,hogy bántsanak. Ezt nem hagyom már. Emellett már én gázolok át másokon, míg korábban rajtam hajtottak át. Semmi sem érdekel már. Próbálom magam felvidítani különböző dolgokkal. Vásárolok valamit magamnak mindig,hátha az örömet okoz. Legtöbbször valamelyik számlám rovására teszem ezt. Nem érdekel ha jön a felszólítás. De egyáltalán nem okoz örömet, hiába veszek egy jó ruhát, vagy bármi mást. A munkahelyen is sokszor nem teszem meg amire kérnek. Ha nehezemre esik egyszerűen nem foglalkozok a dologgal. Előtte meg sem mertem volna véletlenül sem tenni ilyet,ma már nem érdekel, ha ez akár következményekkel járhat. Nem tudnak kicseszni velem, nem tudnak mit elvenni tőlem. Elvesztem a munkám? Kit érdekel. Pár napja megpróbáltam felakasztani magam, de végül kivettem a kötelet a nyakamból. De a gond az,hogy napról napra érzem, hogy eljön a pillanat,amikor nem ezt teszem, hanem megölöm magam. Végleg kicsúszott a lábam alól a talaj. És folyamatosan arra gondolok, hogy a halál maradt nekem már csak. Képtelen vagyok az örömre. Segítség nélkül nem tudok kimászni a gödörből, és helyrehozni az életem. De fogalmam sincs, hogy kitől kérjek segítséget. Beteg ember senkinek sem kell. Az jutott eszembe, hogy ha elmennék egy pszichiáterhez, és elmondanám,hogy lassan a végéhez közeledik az életem, mert teljesen tönkrementem, akkor kérhetem, hogy pszichoterápiára küldjön, vagy segítsen oda eljutni, vagy ezt ő is látja majd és magától javasolja,hogy vágjunk bele? Tudom,ha elmondanám neki azt,hogy a halál jár a fejemben állandóan, akkor bent tartanának. Abban meg nem hiszek,hogy ha ott bent elkezdenek gyógyszerrel tömni, akkor jobb lesz. Max eltompulok. Ez nem megoldás. Nagyon nagy szükségem lenne arra a bizonyos terápiára. És ilyenkor ez fizetős lenne, ha megvalósulna, vagy a TB állná?