Lehetséges az, hogy valaki annyira hozza van mar szokva a mentális betegsegeihez, hogy amikor épp jobban van, mar nem tud mit kezdeni magával?

Szóval, utoljára kamaszként voltam tünetmentes, 9 eve bipolaris vagyok. Azóta kiderült, hogy borderline es durván szorongó is. Kontretan 1000 féle állapotokat elek meg. A paniktol elkezdve az öngyilkossági kísérletig, a gyilkolási vágytól, az eufóriáig es a nyomasztó tulporgesig van minden. Jelenleg egesz jól vagyok, de mar így sem jo. Most jutott eszembe, hogy talán ennyi ev betegség után, mar a jót sem tudnám elviselni. Pl. A folyamatosan arról álmodom, hogy dollarmilliomos leszek, aztán mikor látok egy ilyen embert, jon a tulporges es nem tudom elképzelni, hogy hogy tud nyugodtan ülni a sportkocsijaban... gyógyszert meg sosem szedtem, mert érzékeny vagyok ra. Nyilván nem lehet kapcsolatom, gyerekem meg plane, mégha jól is lennék, el sem tudom képzelni mit csinálnék a maradék 40 évben...