Lassan két éve, hogy nem tudom elfeljteni. Ez ugye még nem beteges?

Nem szabad félvállról venni azt a 2 évet.

Én 10 éve vagyok szerelmes egy lányba, pedig nem volt köztünk semmi, csak beszélgettünk telefonon. Azóta nem tudom bebeszélni magamnak, hogy nem akar tőlem semmit, pedig úgy él, mintha a világon sem lennék.

amikor szakítottunk az exemmel, igyekeztem úriember módjára tenni. Sikerült is. Volt párom viszont nem járt ebben a "misszióban" sikerrel, rengeteg dologgal okozott nekem fájdalmat, de én férfimódjára tűrtem, nem akartam megbántani, veszekedni. A szétköltözés után is állandóan hivogatott, keresett, nem hagyott békén. Ez is rosszul esett, hiszen ő kezdeményezte a szakítást. Ezért udvariasan megkértem, hogy ne keressen. elsőre nem értette meg, kiskapukat keresett, nem hívott, hanem msn-en irogatott, ilyesmi. másodszorra viszont igen, de láttam a csalódottságot a szemében.

Viszont annak ellenére, hogy nem találkoztunk, nem tudtam magam túltenni a szakításon. Nem voltam képes randizni, tanulni sem, a vizsgáim nem sikerültek, csúsztam a diplomával, egyszóval teljesen szétestem. Több, mint egy évig tartott ez az állapot, és tartan a talán most is, ha 1x nem futok össze vele.

kedves kis beszélgetés alakult ki, megkérdezte hogy vagyok, én válaszoltam, rosszul. Erre ő kissé poénkodva megkérdezte, még mindig miattam bánkódsz? és erre valami elszabadult bennem. Nem indulatosan, csak elmondtam neki h ogy én hogyan éltem meg a szakítást, és hogy az teljesen porrá zúzta a bennem kialakult képet róla.

Őszintén elmontam mit érzek, nem volt kedvem az úriembert tovább játszani- Nem hazudtam tovább. elmondtam h lehet úgy tűnt, hogy nem viselt meg a szakítás, de majd belepusztultam. elmondtam a sérelmeimet is, amik a szakítás során értek, és így talán érthető, hogy nem tudok a személyére szeretve visszagondolni. Kimondtam végre, hogy undorodok a lényétől.

Persze ezen nagyon meglepődött. Köpni nyelni nem tudott... de én iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy végre tiszta vizet öntöttem a pohárba, a szakításunkat illetően. Csodák csodájára hirtelen elkezdtek keresni a régi haverok, végetért a begubózott életem, egyenesbe jöttem.

Ezt javaslom neked is. Keresd meg és legyél őszinte hozzá. És magadhoz. Zárd le az ügyet. Menj el hozzá és mond el az érzéseidet, és hallgasd meg az övét. Ha visszautasít, akkor is tudni fogod, hogy a tőled telhetőt megtetted, nem rajtad múlik a többi.

Nem baj! Miért lenne?Az én első szerelmemnek 40 éve vége.szinte mindig gondolok rá,de nem elkeseredve,hanem hogy milyen jó érzés volt,emlékezni a boldog együtt létre,minden pillanatra.Ne menj utána csak elronthatod az érzésed varázsát,ha ugy van irva a sors könyvében,fogsz még vele találkozni,ha nem ,akkor egy emlék marad.

Az életünk tele van vágyakkal és emlékekkel,nem lehet mindet meg valósitani vagy meg

élni,

Van egy régi sanzon szám:Mindig az a legszebb perc ,mit meg nem él az ember,mindig az a legszebb csók,mit el nem csokolunk.