Azt hiszem pánikbeteg vagyok, örökös félelem érzet, állandó izzadás szinte mindenhol, folyamatos agyalás, stresszelés.... Valakinek hasonló esetleg?

20 éves fiatal ferfi vagyok, 185 centi és 58kg. Ugy érzem most jött el az a pont hogy végre segítséget kerjek toletek mielőtt orvoshoz fordulnék. Lassan 1 eve hogy elveszitettem a munkahelyemet, (vendeglatos vagyok) es azota minden a feje tetejere allt, hiaba vagyok meg mindig ott “beugroskent”, (pakolaszni kell, takaritani stb) igy sem az igazi. Egyfolytaban aggodok hogy mi lesz majd velem a kesobbiekben, mikor lesz mar vege ennek az egesz covid helyzetnek. Epphogy beindult volna az eletem erre bumm lezarasok mindenhol. Azota 1 gyarban is dolgozok szinten beugroskent. Volt hogy honapokig nem tudtunk dolgozni mert nem volt munka, es igy be voltam zarva. Ekkor kezdtek elojonni a tunetek, lassan ott jarok hogyha csak a boltba kell lemennem inkabb nem megyek vagy csak kesobb mert elkezd hevesen verni a szivem, felmegy nagyon a vernyomasom, izzad a kezem, a labam a mindenem. Szinten ez ha mar csak utcara kell mennem, vagy a varosba menni ugyet intezni, akarmi.. Ha kilepek az ajton ugy erzem mintha mindenki engem figyelne, kozbe nem. Az izzadas otthon is eloszokott jonni, foleg ha elkezdek agyalni hogy mi lesz most a munkahellyel, a csaladdal.

Nem eleg a munkahely, mindezek mellett meg a szuleim is nemreg valtak, 3-an vagyunk testverek, en vagyok a legnagyobb, masik ketto kicsi, es persze hogy en vagyok az aki mar kezd bele latni a dolgokba, igy meg ezt a terhet is viselem, ami miatt szinten kattog az agyam egyfolytaba es nem tudok leallni vele. Anyukamat majdnem velem egykoru lannyal csalta meg apam ami miatt lelkileg nagyon osszetort o is es vele enis.

A sulyomat es a magassagomat azert irtam ki mert nagyon keveset eszek. Reggelizni nagyon ritkan szoktam, ha eszek is egy nap, delutan eszek leghamarabb mert nincsen etvagyam.

Probalkoztam mar antidepresszansokkal, nyugtato teakkal, hangulatjavito teakkal, egyszeruen semmi.

Felelem erzetem szinte mindenhol megvan, felek az emberektol az utcan, felek a boltban az emberektol, lassan mar a csaladomtol is felek hogy mi lesz veluk/velunk. A munkahelyrol pedig inkabb nem is beszelek...