Mitől lesz valakinek ilyen a tekintete?

Véleményem szerint a leplezett fájdalom mindenkinél kicsit másfajta mimikát eredményez. (Nagyon kicsit, az arcon tényleg sokat számítanak a fél milliméteres különbségek is.) De ennek az értelmezése nem csak tőle függ, hanem a befogadótól is, mert mindenki (a saját vagy tanult gesztusaiból kiindulva) képes azt megérteni vagy félreérteni.

Példa 1: Engem úgy ismernek a munkatársaim, hogy mindig mosolygok, ezáltal mindig jó kedélyű vagyok. Ennek a receptjére mindig nagyon kíváncsiak. Azonban egy munkatársnőm nagyon könnyen átlát ezen és azonnal tudja, hogy ez nagyjából sohasem igaz.

Példa 2: A Hide the Pain Harold című mémen András úr. Azért lett sztár, mert mindenki valamiféle rejtett fájdalmat érez a mosolya mögött, de ő maga nyilatkozta, hogy neki egyszerűen csak ilyesmi az arcra és szó sincs depresszióról. Én pedig az ő mosolyában nem láttam azt, amit sokmillió ember és a neten kellett elolvasnom, hogy mi ez az egész.

Arra akarok kilyukadni, hogy inkább az a dolog az érdekes, ahogy az emberek megtalálják azt, aki tényleg megérti őket, mert amúgy teljesen relatív és befogadófüggő ez a dolog.