Mit kezdjek apukámmal?
Napi szinten iszik, eddig pár felest/nap, de volt hogy hetek, napok kimaradtak. Az utóbbi pár napban többet. Ma rendesen berúgott, főzés közben bealudt. Annyira nem rossz a helyzet, de lefele ívelő menetben van.
Piával mindig ellátjak ismerősök (ingyen!!!), sztem néha kérés nélkül is, de ha kér akkor tuti. Nekik gondoltam hogy szólok, hogy ne lássák el, akkor se ha kéri, de egyikük jó haverja, és kb. egyetlen barátja, azt meg nem akarom, hogy ilyen miatt szétcsesszem az egyik kapcsolatát.
Orvoshoz, terápiára tuti nem fog menni, mert az egoja nem férne be az ajtón.
Terápiára én fogok menni, mert az én életem enélkül a probléma nélkül is kb. romokban, és valószínűleg ezért is iszik annyit. (Több más dolog mellett)
Viszont ilyen háttérrel (otthon vagyok), nem hiszem, hogy egyáltalán esélyem lenne a javulasra. Nem nagyon tudok bárhova is menni mert nincs annyi pénzem, nekem is vannak mentális problémáim, plusz, ha itthagyom mindkettőjüket, nem tudom mi lesz, mert ezek nem férnek meg egymás mellett.
Plusz mindkét szülőmnek szüksége lenne terápiára, de egyiküket se lehet elimádkozni, így meg engem is húznak le.
Keresek munkát de nincs olyan állás hirdetve a környéken amit be tudnék tölteni.
Egyébként még tanulok, csak most passziváltattam, pont a mentális problémáim miatt, valszeg depresszióm is van, kényszeres tüneteim, meg néha elmegy pánik irányba a dolog.
Nem hiszem. A gondolkodásod alapján nem várnád meg a 25 évet, előbb leinnad magadat, pl akkor is ha tudnád, hogy a gyereked MENTÁLISAN BETEG. Ugyanezt csinálja apám is, mert az ő fejében az van hogy kb. korcsot nemzett. Szerintem, ha ennyit tudsz arról, hogy milyen egy mentális betegség és az mennyire képes korlátozni egy ember ellátóképességét, és önállóságát, akkor inkabb ne írj ebbe a kategóriaba, mert károsítod az embertársaidat.
Ja hogy ez téged annyira nem érdekel...
Mindegy ennél több betűt nem áldozok rád.
#6
24 vagyok, egyetemista. Kisvárosban lakok, néztem munkát, de olyanok vannak amikhez szakképesítés kell, lényeg, hogy több mint érettségi.
Azért passzivaltattam, mert 3 évvel ezelőtt mentális problémák elől pont a tanulásba menekültem, aminek az lett az eredménye hogy mostanra kiégtem, depressziós vagyok valószínűleg, kenyszeres is par dologban, paniszerű epizódjaim is voltak az elmúlt félévben.
Tisztaban vagyok azzal, hogy segítsegre van szülségem, és járok is pszichológushoz.
De a kérdés nem rólam szól, hanem apukámról. Ez most olyan mintha azt mondanátok hogy léceljek le, apámnak már úgyis mindegy hadd igyon.
Nekem azért is lenne fontos, hogy ő is jól legyen, mert egyrészt akármilyen ember, az apám, másrészt, mert azért iszik mert depressziós (amiben én is benne vagyok, de még más ezer ok), harmadreszt ha én nem lennék itt akkor ugyanúgy depressziós lenne, negyedrészt, addig én se tudok javulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!