Miért van az hogy aki pszihikai s viselkedészavaros ( meg enyhén értelmi fogyatékos is) beteg annak nincs szervi meg testi baja s elél 100 évig is?

Ha a biológiai/evolucionáris oldalát nézzük, egy fogyatékost sem lenne szabad életben hagyni. A mai társadalom viszont nem így gondolja, s elítéli. Aztán csodálkoznak, hogy egyre több a mentális beteg. Én egyetértek veled, de ez ellen sajnos nem tehetünk, mivel radikális módszer lenne.

Ha belegondolunk, hogy a népesség ilyen mértékű növekedése hatalams probléma lesz a közeljövőben, mindenképpen számíthatunk hasonló megoldásokra. Nyilván a fizikailag/mentálisan sérült emberek lesznek a 'számkivetettek'.

Van amivel meg kell tanulni együtt élni. Én is viselkedészavaros-pszichés beteg vagyok. Szorongásos problémakkal, borderline személyiségzavarral és bipoláris zavarral. Mellette dolgozó, adózó állampolgár vagyok, párkapcsolatban élek. Testi betegségre pedig nem vágyok. Az állításod egyébként hamis, sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki pl rák a mentális betegek körében.

Ha érzelmileg kivonódva, tényszerűen nézzük a dolgot, társadalomra kivetítve, akkor valóban teher egy mentálisan beteg ember. Főleg, ha tovább örökíti a hajlamot. Ha pedig genetikai továbbadás szempontját nézzük, akkor pusztuljanak a szívbetegek, cukorbetegek, rákos betegek...

A tökéletes embert nem lehet körülírni, így szűrni sem. Nem is kell, normális tb alapú ellátórendszert kéne kiépíteni. Akkor ezek a kérdések nem merülnének fel. Mivel több betegnél lehetne elérni azt az állapotot, hogy ne szenvedjen. Ha nem is gyógyult, de évekig tünetmentes legyen.

Amúgy meg egy elmebeteg irányítja az országunkat, és még sokat a világon. Ők döntenének a társadalom szűréséről? Vajon milyen elven? Szerintem az alacsony IQ-val rendelkező, könnyen irányítható embereket tartanák meg. Nekik érdekük birkákat teremteni. Csak nézd meg magyar oktatást.

Az genetika, hogy kinek milyen betegsége alakul ki.

Nincs igazság ezen a világon.

Egyébként elárulom neked, kérdező, hogy én is mentálisan beteg vagyok, de testi bajom tényleg nem volt soha.

Pedig én még ÖRÜLNÉK is annak, ha lenne valamilyen testi fájdalmam, mert addig sem a lelkem szenvedését és a véget soha nem érő szomorúságomat érezném, hanem egy annál jóval kisebb fájdalmat, csak egy testi fájdalmat.

Egyébként meg sok olyan ember van, akinek testi- és mentális betegsége IS van egyszerre.

Olyanból meg kevés van, akinek egyik sincsen.