Lehet OCD? Ha igen, hogy tudom kideríteni?
Egy ideje megismertem a betegséget, és észrevettem magamon a jeleket. Például:
1.Minden este közvetlenül elalvás előtt el kell mennem pisilni, ha nem teszem meg, nem tudok elaludni ( és általában sosem kell pisilnem ) ha pedig több ideig fent vagyok, hirtelen jön a gondolat, hogy újra el kell mennem. Sokszor kapok lecseszést a szüleimtől, hogy miért nem alszom már, de attól ugyanúgy ezt megcselekszem
2. Mindenhez 2-szer kell hozzá érnem. Bárki hozzám ér, nagyon ciki megérinteni újra valahol a karját, lábát stb. de megteszem. Persze nem minden alkalommal, de mondjuk a kilincsel, az ajtófélfával és a pohárral is ez van. Akkor is ha iszok, a poharat kétszer kell a pulthoz érintenem
3. Mindig teljesen nyitva kell lennie az ajtómnak, úgy hogy a kilincs hozzá ér a falhoz. Bármikor képes vagyok odamenni, és hozzányomni a falhoz
4. A dolgok illeszkedéséhez minél erősebben kell nyomnom a kezemet, ujjamat, körmömet. Körbe húzom, belevájom, de szinte soha nem eléggé, úgy érzem
5. Aggresszív gondolatok is vannak, bárkivel szexuális kapcsolat ( akár családtagokkal is :( ) és én különösen az a személy vagyok, aki nem szívesen beszél erről, utálom ha ezek a gondolatok megjelennek. Vannak olyanok is, amelyek mondjuk, pl. kiugrom a kocsi elé stb. Persze tudom, hogy nem fogom ezeket végrehajtani, de ijesztőek.
6. Mindig megnézem lekapcsoltam e a villanyt.
7. Félek a baciktól, de nem vészesen, de szinte érzem, hogy rajta vannak a kezemen. Nem viszem túlzásba a kézmosást, se a fertőtlenítést, de nyugodtsággal csinálom, utána mindig jobban érzem magamat.
8. Kitöltöttem pár ilyen quizt, mind azt mondták, hogy valószínűleg hajlamos vagyok az OCD-re. Már annyit kutakodtam, sok jelet felismertem, sokat nem, persze tudom hogy ez nem helyettesíti az orvosi diagnosztizálást.
9. Nem rakom rendbe a dolgaimat! Lusta vagyok, inkább rendetlen, bár a füzeteimben hajlamos vagyok kiradírozni, ha nem szép valami, esetleg újraírni. Bár néha nem törődöm vele, úgyhogy ezek ütik egymást
10. Kaparom a körmeimet, elég durván 6 éve, de nem azért mert stresszes vagyok! Köze sincs hozzá, de muszáj csinálnom, különben nyugtalan leszek.
11. Eléggé félek a betörőktől, a gyilkosoktól, a gyerekrablóktól, szinte mánikusan.
13. Folyamatosan kicsiket iszok, amíg el nem alszok, nem tudom miért, de kell csinálnom
12. Félek a szüleimnek elmondani, hogy azt gondolják, ezt csak kitaláltam. Mit tehetnék? Iskola orvos?
Köszönöm ha végigolvastad! :)
Kedves kérdező! Én is kényszerbeteg vagyok, és nálam ezek közül néhány tünet stimmelt, bár már szinte alig maradt tünet, mert szedek gyógyszert (orvos által felírtat) Pl. mindenhez kétszer kellett hozzáérnem, kényszergondolataim is voltak (nem olyanok mint a tieid, de voltak). Szerintem nagy eséllyel te is az vagy, de ezt nyilván csak pszichiáter/ pszichológus tudná megmondani pontosan.
Sajnos nem tudom milyen viszonyban vagy a szüleiddel, én pl. elmondtam nekik, illetve látták maguktól is rajtam a tüneteket, ezért is vittek el anno orvoshoz. Ha esetleg van iskolapszichológus, akkor ezeket szerintem említsd meg neki, és feltételezem értesíti majd a szüleidet erről.
#1 Nagyon köszönöm a válaszodat, sokat segített! Jóban vagyok a szüleimmel, szerintem nemsokára el fogom nekik mondani. Viszont nem hiszem hogy ők ezeket látják rajtam, lehetséges e, hogy így is van e?
Még egy kérdésem lenne, hogy vannak e fokozatai, valakinek nagyon, valakinek pedig kevésbé?
És mindegyik gondolatnak valamilyen eredete volt. Ahhoz, hogy mindenhez kétszer kellet érnem, anno még apukám “ültette” a fejembe, azzal a viccel, hogyha valakivel összeütöd a fejed, mégegyszer kell, különben másnap az ő fejével ébredsz.
Mégegyszer köszönöm a válaszod! :)
Attól még, hogy nem látják, még lehetsz kényszerbeteg. Az én esetemben nagyon-nagyon feltűnő volt 1-2, plusz depresszióval is társult, úgyhogy azt könnyű volt észrevenni.
Szerintem vannak fokozatai oly módon, hogy pl. van akinek sokkal intenzívebb, van akinek kevésbé. Sőt, olyan is lehet, hogy egy azon ember esetében időközönként váltakozik a súlyossága. Nekem gyerekkoromban egy időben olyan súlyos szintű volt, hogy gyakran a szavakat is kétszer mondtam ki, csak azon az ajtón mentem ki, ahol bejöttem (másik kijáraton már semmiképp), meg ilyenek... Aztán később már csak enyhébb dolgok voltak. Aztán megint mélypont, majd megint jobb..
Nálam a "kétszer érintés"-nek nem volt semmilyen eredete, viszont nagyrészt ez párosult kényszergondolattal (pl. ha nem érek kétszer hozzá, akkor rossz lesz, vagy megváltoznak az élet dolgai stb.) Nem vagyok pszichiáter, de szerintem egy nem kényszerbeteg esetében amit apukád mondott, nem hagyna akkora mély nyomot, hogy még idősebb korodban is csináljd (nem tudom hány éves vagy, de gondolom nem kisgyerek vagy).
Az agresszív gondolatok, a baciktól való félelem tipikus, a rítusaid, az hogy a dolgok miként helyezkedjenek el (pl az ajtó hogy álljon) mind kényszerbetegség tipikus tüneteinek tűnnek.
Ezt a hajvaslós kérdést viszont nem értem :)
Szerintem ocd, kényszer.
Beszelj Dokival, nagyon sokat tud segíteni.
Én pl kényszeresen félek a skizofreniától, S nagyon sokszor bemagyaráztam magamnak, hogy az vagyok.
Igen.
Tudtam, hogy nem vagyok az. De még is borzasztó nehéz volt elhinnem, hisz olyan gondolataim voltak, hogy az elképesztő.
Főleg, ha olvastam arról, hogy mik a tipikus téveszméik. Utána napokig azon gondolkodtam, hogy mi van, ha nálam is ez van csak nem tudok róla, vagy mi van, ha nálam is ez lesz?! :D
Kőkemény az OCD
#4
Köszönöm! :)
Elfelejtettem odaírni, hogy valakinek például a hajvasalót kell 5-ször megnéznie hogy kihúzta e.😅
Nekem ilyen nincs, csak a kamraajtót megnézem, hogy lekapcsoltam e a villanyt, de 2-nél nem nagyon szoktam gyakrabban
#7
Mármint ezt most úgy érted hogy OCD-d van, vagy csak beképzeled magadnak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!