Pedofilok lehetőségei?

én az vagyok, és igen, ez sokszor volt előadásokon vitatéma és furcsa mód, pont a pedofília miatt, de bizony igen, bűnvcselekmény vagy annak közvetlen gyanúja esetén is jelentési kötelezettségük van. elméletileg. aztán a gyakorlat egy másik kérdés, nagyon emberfüggő, de ahogy látom a kollégákat, a dontő többségük, azonnal rohanna feljelentést tenni.

úgyhogy jogos a félelmed, de tenni se sokat tudsz ellene. próbálj körbekérdezgetni megbízhatóbb pszichológusról, ill. nekem is volt már úgy kliensem, hogy anonime online formában tartottuk a kapcsolatot. ritka, de létezik.

Szerintem ne aggódj. Kérlek fordulj szakemberhez mert csak rosszabb lesz. Sokan kínlódnak emiatt, lesznek depressziósak mert ugye a társadalom nagyon magasan elitéli. Ami pl a te szempontodból nem helyes. Szerintem amit írtál csak akkor szegheti meg ha mondjuk olyanokrol beszélsz hogy hú de megölném stb.. sztem a pszichiáter felméri mekkora a potenciál és ahhoz igazítja a kezelést. Dutyiba nem rakhatnak mert nincs miért ha nem néztél olyan tartalmakat vagy nem bántalmaztál.

De légyszi. Menj el kezelhető és csak rosszabb lenne. Sok sikert kívánok a gyógyuláshoz!

Még az elején leszögezem a támadó célzatú embereknek, hogy én NEM vagyok pedofil. Megértést köszönöm.

Szóval

A pedofília olyan, mint a vele született betegségek. Gyakorlatilag az is. Ezzel az ember direct módon nem tud változtatni. Nincs gyógyszer arra, hogy holnaptól ne legyek az.. Csupán indirect módon tudsz ez ellen tenni, mint például a kasztrálás, vagy fokozott önfegyelem.

Szerintem a pedofília önmagában nem egy elítélendő dolog. De az már igen, ha ebből más látja meg a kárát. A soraidat olvasva Te ezt már elítéltetetted saját magadban, így eme hajlamod nem fog más kárára menni. Ha meg tényleg szó szerint úgy van ahogy írtál, akkor ezt az állapotot akár le is tagadhatnád. Akkor meg nincs kérdés.

De lehet például, hogy Te valójában nem is vagy pedofil, csupán a most érő kislányok nőies viselkedése és öltözete vonzotta a figyelmedet. Láttam én is olyan lányokat feszülős ruhákban mászkálni, akik talán még a tizenéves kort sem érték el..

Ami meg az utolsó mondatodat illeti.. Nagy valószínűség szerint az indulat beszélt belőled, de.. muszáj ilyen esetben az öngyilkosságot felhozni, mint legideálisabb opció?

azért ezzel az öngyilkossággal vigyázz! nem tudom, kik és milyen képzettséggel adtak neked tanácsot, de én eleve csakis kizárólag klinikai szakpszichológust javasolnék, abból is nagyon ruinost (ezért írtam, h kérdezz körbe alaposan), mert nem, szó nincs arról, hogy a szakembereket "erre is kiképezték" volna. sajnos nem. sőt, megkockáztatom, igen jó részük helyesen értelmezni se tudja.

na most ha pszichiáterhez fordulsz, és ott elő jön az öngyilkosság gondolata, azzal ugye azonnal önveszélyes kategóriába teszed magad, és csak hogy gyakorlati példát hozzak: ma már az EESZT miatt ez igen necces, mert jogsinak kapásból lőttek, aztán nem tudom, milyen területen dolgozol, de elég sok alkalmasságnak szintén azonnal lőttek, és ráadásként rögtön ott lebeg feletted a kényszergyógykezelés lehetősége (a pszichiáternek lehetőség, neked meg kényszer ...).

értelek én, és azt is hogy szeretnél kezdeni vmit, de én még gyógyult pedofilt nem láttam, ill. nem is lehetséges ezt specifikusan gyógyítani (aki ilyet állít, annál eleve jól megnézném a végzettséget), maradnak az indirekt módszerek, amelyek viszont igen csekély mértékben hatékonyak sajnos.

az már önmagában nagy szó, hogy ilyen hatalmas önuralmad van, csak ez úgy szokott működni, hogy a helyzet adja az alkalmat, és egyszer bele esel a kísértésbe. nehéz ügy ... hogy mennyire uralja az életedet, az ismét jó kérdés, de azért ha egy klinikusnak nem tűnik fel pár alkalom után, hogy nálad vannak ilyen gondok, akkor sztem azt hagyd is ott. hát ez azért annyira a személyiség "erős magvát" képezi, hogy képtelenség letagadni, pontosabban képtelenség nem tévedni erre a területre a terápia során.

te tudod, de én kb így látom a dolgokat.