Ha már semminek nem látom értelmét, pedig sokáig próbálkoztam, lehet, hogy tényleg csak szenvedni vagyunk itt a Földön, vagy a depresszió mondatja ezt velem?

Már abszolút passzívvá váltam, semmi nem érdekel többé. Sokáig gondolkodtam az életen, akár vallás, hit, tudomány, logika szempontjából, hogy miért történnek a dolgok, de nem találtam választ. Nem vágyom aktívan az öngyilkosságra, de nem riaszt el a halál, csupán néhány veszekedősebb családtagom miatt nem gondolok rá túl gyakran, hogy másnap én már nem kelnék fel, mert nem akarom, hogy veszekedjenek, így amíg ők élnek, én is kitartok. De nem érdekel már sem étel, sem alvás. Tudom, hogy anyagi javakat már úgysem viszek a síron túlra, ott semmi nem fog számítani. Pszichológus nem segített, a gyógyszertől csak megbolondulok. A boldogság sem létezik, illúzió az egész, ami engem igen ritkán talál meg. Pedig egy darabig egész jó kis életem volt, de elmúlt. 20 éves vagyok, van még valaki így?